Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)
Másutt még egyértelműbben fogalmazza meg Chomsky a gondolatot: „A Grammar is an account of competence. It describes and attempts to account for the ability of a speaker to understand an arbitrary sentence of his language and to produce an appropriate sentence on a given occasion. . . . grammar aims to discover and exhibit the mechanisms that make this achievement possible." 3 4, 3 5 (Chomsky, 1966: 3. old.) (Kiemelés tőlem. — Sz. I.) Az idézetekből két fontos mozzanatot emelek ki: a) a grammatikai szabályrendszer Chomsky értelmezése szerint a beszéd pszichikai mechanizmusát igyekszik rekonstruálni; b) e pszichikai-értelmi mechanizmus az ember beszédképessége, amelynek két oldala van: a közlésalkotás és közlésfelfogás a kommunikációs folyamat beszélő-hallgató dichotomiájának megfelelően. Chomsky fentebb idézett utalása arra, hogy a lélektan felhasználhatja a nyelvtudomány eredményeit, a két tudomány közti együttműködés egyik oldalára vonatkozik. Nyilvánvaló azonban, hogy ez az együttműködés csak akkor lehet eredményes, ha a generatív nyelvészet is figyelembe veszi a maga modelljének megalkotásánál a nyelvlélektan által vizsgált releváns tényeket. Ha például a beszédmechanizmust leíró modellként fogjuk fel a transzformációs elvet, akkor ez azt jelenti: feltételezzük, hogy a beszélő először elemi közléseket alkot, majd ezekből hozza létre transzformációval az egyéb közléstípusokat. A transzformációs elv lélektani realitását végső soron a nyelvlélektan hivatott eldönteni. A nyelvpszichológusok vizsgálatai azonban eddig nem igazolták egyértelműen a transzfomációs modellt. Miller (1962), Miller és McKean (1964) kísérletei a transzformációk lélektani tényét látszanak alátámasztani; de Iljaszov (1968) és Leontyev (1968) Miller és McKean adatait nem tekinti a transzformációs modell lélektani realitása melletti perdöntő bizonyítéknak, mivel Millerék kísérleteinek egzaktsága több ponton is kérdéses. Slobin (1966) kísérletei sem támasztják alá egyértelműen a transzformációs elvet. [A kérdéssel kapcsolatos érveket és ellenérveket elemzi Leontyev (1967), Szabó István (1972) is.] Carroll (1965) elméleti szinten kérdőjelezi meg Chomsky rendszerét rámutatva, hogy bizonyos közléstípusok esetében valószínűtlen a transzformáció (pl. az ún. nem-mondat jellegű közlések — nonsentential ex3 4 „A grammatika a kompetenciáról ad számot. Leírja és kísérletet tesz, hogy megmagyarázza a beszélőnek azon képességét, hogy bármely közlést megért anyanyelvén, illetve megfelelő közlést alkot az adott szituációban. ... a grammatika arra törekszik^ hogy feltárja és bemutassa azon mechanizmusokat, amelyek e teljesítményt lehetővé teszik." 3 5 A generatív grammatikusok eltúlozzák az ember szövegmegértő képességét, amikor (mint fentebb is) azt állítják, hogy képes bármilyen, az anyanyelvén közölt mondat jelentésének felfogására. Figyelmen kívül hagyják, hogy a megértés sokszor nemcsak nyelvi kérdés, hanem a valóságról szerzett ismeretek szerteágazó rendszerének kérdése, esetleg szaktudományos képzettség eredménye. Erről bárkit meggyőzhet az, ha pl. a témával kapcsolatos alapismeretek nélkül meg akarja érteni a generativisták szaknyelvét. .277
