Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Szakadjon rád a döghalál köde. Az apaátok sohsem gyógyuló minden Sebe hatoljon átal összes ízeden. Ti vén, bolond szemek, még sírtok is, Megintcsak sírtok. Hej, kiváglak ám azon Vizestül, amit öntötök, locsoljátok a föld porát. S íme a már említett rész, ahol az őrültségéből gyógyult, ébredő király felismeri lányát, Cordéliát: Kérlek, ne űzzetek Tréfát velem. Valóban én bolondos és Gyarló öreg vagyok, már nyolcvan éves, több Is annál és őszintén szólva félek ám, Eszemnek hogy fogyatkozása, híja van. Ügy rémlik, téged ösmerlek, sőt ismerem E férfit is, de mégis kétkedem, mert lám, Ez is miféle hely? Én arról semmit sem Tudok és bárhogy törném is fejem, hogy ez Milyen ruha? S hogy hol töltöttem én az éjt? Ezt sem tudom. De most nehogy nevessetek! Mert életemre mondom, azt hiszem, hogy itt Ez úrihölgy lányom, Cordélia. Arany János Hamlet-fordítása jut az ember eszébe ilyen sorok olvasásakor. Igaza van Benedek Marcellnek, amikor már idézett kritikájában ezt is mondja: ,,Füst Milánnak nagy lírai élménye a Lear; mondhatnám: szerelme. Szerelmének tárgyát úgy teszi magáévá, hogy lefordítja, megbirkózik minden mondatával." A szenvedélyes és szonátaszerűen lírai helyek mellett azonban a filológiai hűség, a korábbi fordítások hibáinak kiküszöbölése, az igen alapos, gondos, körültekintő munka is jellemzi Füst Milán fordítását. Ha szenvedélyessége Vörösmartyra emlékeztet, úgy gondossága, figyelme Aranyéhoz hasonlítható. E két legértékesebb vonása mellett ki kell emelnünk a fordítás ragyogó, modern prozódiáját, szavaihatóságát, a prózai részek dallamosságát. Érthetetlen, hogy az 1955-ben megjelent fordításról alig jelent meg méltatás. Benedek Marcell a már említett kritikájában kisebb kifogásokat is támaszt a fordítással szemben. Fő ellenvetése, hogy Füst Milán a blank verse használatában az ötös és hatodfeles jambus mellett a hatosig megy el. A fordító rövid beszámolójában eléggé elfogadhatóan megindokolta ezt az elhatározását. A blank verse folyamatos, folytatólagos tömeg, s amint mondja „ha valaki egy remek Shakespeare-i szózatot hall, ugyan eszébe fog-e jutni, hogy az iskola mesterek módján így szóljon: most pedig számoljuk meg a verslábakat, vajon hatodfelesek-e vagy hatosak?" 16* 243