Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A fordító legfőbb indokának mi azonban azt érezzük, hogy Shakespeare maga sem volt mindig gondos a prozódia dolgában és drámáiban számtalan alexandrinus (hatosvers) szerepel. íme néhány példa a Lear királyból: ,,My heart into my mouth: I love your majesty" ,,Hold thee from this for ever. The barbarous Scythian" ,,Make with you by turn. Only we shall retain." ,,The sway, revenue, execution of the rest" ,,You heavens, give me that patience, patience I need." Benedek Marcell kifogásolja a sorvégi spondeusokat is. Ebben egyet kell vele értenünk. Azt mondja:,,Lehet, hogy a hallgató — különönsen enjambement esetén — nem veszi észre, nekem mintha sással metszenék fülem." Harmadik kifogása, hogy Füst Milán jambikus lejtést ad a prózai részeknek. Füst Milán a már többször említett fordításáról adott beszámolójában elmondja, hogy ezeket először ritmustalan prózában fordította le. „Aztán észrevettem, hogy az angol eredetiben nincs olyan stílus-bontó ritmikai különbség vers és próza között, mint a magyarban: az angol nyelv egytagú szavai ritmikusabban hatnak prózában, mint a magyar nyelv szavai, épp ezért a prózai részeket áthangoltam, ha nem is hibátlan jambusokká, de javarészt mégis jambikus lejtésűekké." — írja. Ebben a fordítóval kell egyetértenünk. Benedek Marcell kritikája után újabb bírálat csak évek múlva, a Lear királynak Füst Milán fordításában történt szegedi bemutatója után jelent meg a Kortárs 1958 decemberi számában Kéry László tollából. Az előadás, sajnos, nem volt méltó a fordításhoz s Kéry beszámolója alapján közepes szintűnek képzeljük el. A kritikus egyébként a fordítás kristályos tisztaságát emeli ki, amivel Füst Milán lenyűgözi a hallgatót. „Az úgynevezett nehéz helyek mind kiérlelt megoldásban kerülnek elénk — írja — az átlagos olvasó vagy néző nem is sejti, hogy a Shakespeare filológia mennyi erőfeszítése, hány klasszikus és friss eredménye húzódik meg mögöttük. Szövegileg ez a legmegbízhatóbb, kivitelezésében ez a legegységesebb, legegyenletesebb színvonalú Lear-fordításunk." E mellett Kéry László szerint Füst Milán mindent átvilágítani kívánó törekvés lazulást idézett elő a műben. Lehet, hogy igaza van, viszont, mint a fenti idézetből látjuk, a fordítás kiváló voltát ő is elismeri. Összegezve mondandókat a Lear király magyar fordításairól megállapíthatjuk, hogy jelenleg két klasszikusnak számító, nagyon értékes munka birtokában vagyunk: a Szabó Lőrinc által kijavított Vörösmarty-fordításnak és Füst Milán modernebb, de nem teljesen hibátlan fordításának. JEGYZETEK [1] Poesis dramatica ad aestheticam... Authore Georgio Aloysio Szerdahelyi, Budae, MDCCLXXXIV. 93. és 128. lap [2] Bayer József: A magyar drámairodalom és története, Budapest, 1897. II. kötet 423. lap. [3] Magyar Színvilág, Pest, 1873. 85. lap. [4] Honművész I. kötet. I. félév 246. lap .244