Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Benedek Marcell is nagyra értékeli Füst Milán fordításáról írt kritikájában ezt az átélőképességét, melyben többek között ezt írja: „Előszavából megtudjuk, mely passzusoknál szoktak megeredni a könnyei. Minden elvi kérdéstől függetlenül örülök hát annak, hogy megtudhattuk: hogyan él Lear Füst Milán lelkében." (18) Szerencsés találkozás a Shakespeare-rel egész életben foglalkozó Füst Milánnál az átélés ilyen intenzivitásának és a saját költői és nyelvi kifejező készségének együttes jelenléte. Mert Füst Milán maga is nagy költő s egy gazdag élet művészi tapasztalatai után, öregkorában vállalkozott a gyakorlott fordítók számára is nehéz feladatra: Lear király fordítására. Nyugtot nem hagyó, hatalmas belső ösztönzés kellett, hogy e fordításra sarkallja. S tekintve, hogy ő maga Lear királyt eredetiben is oly kitűnően ismerte, mint előadásain vallotta, zavarták csodálatában Vörösmarty általa is nagyra tartott, fenséges fordításának szembetűnő hibái. Ö maga is megjegyzi rövid beszámolójában, amelyet a fordítás után közöl, hogy ahol Lear szenvedélyes, szárnyaló, vagy ahol szonátaszerűen lírai, ott Vörösmartynál remekül szól. Füst Milán Lear-fordítását 1952-ben fejezte be. Munkája 1955-ben jelent meg az Üj Magyar Könyvkiadónál. Az eredeti mű minden szenvedélyessége, indulatmenete, tombolása felhangzik itt Vörösmartyhoz és Arany Jánoshoz méltó csodás magyar nyelven. Benne zengnek Vörösmarty legszebb sorai is, amelyeket, mint rövid beszámolójában is írja (19) megtartott, ill. a szükség szerint kisebb változásokkal felhasznált. Ezeket az átvételeket így indokolja: „ . . . minek még egyszer kitalálni, ami már remekül ki van találva?" Itt jegyzi meg azt is, hogy még a kopár, hibás Zigány Árpád-féle fordításban is talált egy-egy használhatóbb szót, Kosztolányinál pedig jó néhányat. így a legizzóbb, leglüktetőbb kitörések mellett az elcsitult szenvedély áriái is hibátlanul szólnak nála, az eredetihez méltó dallammal. Csak csodálni lehet az ilyen helyeket: Legyen tehát. Őszinteségedet vedd jegypénzedül. Mert esküszöm a nap szent lángolásira, Az éjre s Hékáté rejtelmire S minden planéták görgő járatára, Mik által élünk s lenni megszűnünk, Hogy a szülői gondot tőled megvonom S a vérség és rokonság minden zálogát. Szívemnek légy örökre ismeretlen. Vagy amikor az I. felvonás csúcspontján, a negyedik jelenetben megátkozza lányát, Cordéliát: Átok és halál! Szégyenlenem kell, hogy van annyi lelked És férfivoltom így megrendíted, S hogy ily erőszakossan feltörő És forró könnyeimre méltó lettél. .242