Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Másik hibája Kosztolányi fordításának, hogy ellentétben Vörösmartyval vagy Füst Milánnal, nem fordít elég szenvedélyesen, nem adja vissza hűen az eredeti mű elkeseredett indulati kitöréséseit. Azt mondja például nála Lear: „El szememből!" Mennyivel másképp hangzik így: El, el szemem elől!" Harmadik csoportba tartoznak a hibák között a félreértések, melyeknek Kosztolányi, Vörösmartyval ellentétben, utána tudott volna nézni, mert mint már említettük, a Shakespeare-szövegek vizsgálata rengeteget fejlődött az utóbbi száz évben. Ilyen hibák — hogy csak néhányat soroljunk fel — a „heavenly eyes" kifejezésnek „mennyországos szemek"-nek való fordítása, holott ez Shakespeare korában „égszínkék szemeket" jelentett, valamint a „scurvy politician" nem „koszos politikus", hanem „aljas fontoskodó." Összegezve az elmondottakat: Kosztolányi nem élte át igazán Shakespeare Lear királyát, mert ha ezt tette volna, sok más kiváló fordításához hasonlóan, gazdag költői nyelvének kincsestárából megtalálta volna az odaillő szavakat. Nem mondatta volna a tragédia csúcspontján Learrel, aki megtalálja a halott Cordéliát, hogy „Hát felkötötték kis csacsim", amikor — elveihez híven — szó szerint fordíthatta volna a „poor fool" kifejezést. Továbbá: nem eléggé indulatos, ami saját költői alkatából is fakad és sok félremagyarázás is akad fordításában. Ezt leszámítva, fordítása gördülékeny, modern, szókincse igen bő, változatos, sehol sem szürke, mint Zigány Árpádé. Füst Milán Lear királya Füst Milán a legelmélyültebb Shakespeare ismerőkhöz tartozik. Életének egyik szenvedélye Shakespeare, aki végigkísérte zsenge ifjúkorától öreg napjaiig, miközben egyes munkáit, mint a Hamletet vagy a Lear királyt kívülről is megtanulta már, mint maga vallja felolvasásában a Fészek Klub Shakespeare-napján (16): „mikor már azt hittem, hogy nem lehet őt jobban ismerni, és érteni, akkor még mindig akadtak meglepetések." Több helyen a világ legnagyobb költőjének nevezi. Máshol azt vallja, hogy Hamletet érzi legjobb barátjának, mert hiszen őt ismeri legjobban. Nem szűnő csodálata igen éles megfigyelésekkel párosul, melyeket Lear király fordítása elé írt tanulmányában fejtett ki részletesen (17), de az ötvenes években tartott egyetemi előadásain is sokat hangoztatott. Ezeknek az előadásoknak e tanulmány szerzője is buzgó hallgatója volt. Helyére rakja megfigyelései sorában Shakespeare úgynevezett nagy gyengéit, melyeket előtte mások vagy nem vették észre, vagy túloztak, vagy félremagyaráztak. Határozottan ki meri mondani Füst Milán, hogy Shakespeare, akit a legtöbbre tart az irodalomban, akit legszenvedélyesebben szeret, fércműves volt, hanyagul dolgozott, mert ez a bizonyított tény sok dolgot egyszerűvé és érthetővé tesz a Shakespeare-kutatásban. 16* 241