Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Pontos is, meg nem is. Először is többet mond az eredetinél, túloz, másodszor a „kick" szó fordítása nem szerencsés ilyen pontosan. Füst Milán ezt mondja: „hogy megtapodta atyját, a szegény királyt." Hadd idézzük tovább Kosztolányit a már említett „A Téli rege új szövegéről" című tanulmányából: „Tilos felöntenie azt, ami tömör, legyalulnia, ami érdes, elsápasztania, ami pirospozsgás, leegyszerűsítenie, ami bonyolult." Ezt, mint a műfordító általános elvét vallja és nagyon sok fordításában meg is tudta valósítani. Kár, hogy Lear király nem tartozik Kosztolányi legsikerültebb fordításai közé. A Rómeó és Júlia vagy a Téli rege, hogy Shakespeare-nél maradjunk, például sokkal szebbek az ő fordításában. Maga is érezhette ezt a költő, mert nem adta ki Leart, csak halála után jelent meg posthumus kiadásban. Nyilván még csiszolni akart rajta. Vagyis hasonlóan járt, mint annak idején Vörösmarty. Csakhogy Vörösmarty fordítása fenséges s hibái ellenére is remek, míg Kosztolányi nála súlyosabb hibákat követ el, mégpedig az eredeti szellemével, hangulatával, egységével szemben. Érthetetlen számunkra, hogy a magyar nyelv egyik legkiválóbb ismerője, a szavak árnyalatainak saját alkotásaiban oly remek érzékeltetője e fordításában ilyen durva hibákat követ el. De lássunk ezek közül néhányat. Engedtessék meg, hogy most csupán magyarul soroljuk fel ezeket az eredetivel való összehasonlítás nélkül, hiszen így, önmagukban is megmutatják, mennyire nem illenek a tragédia nyelvéhez. 1. Lear: „Hívjátok vissza a töksit." 2. „Nohát, hol az a kutyaházi?" 3. „így jár-e Lear? így szól-e? Hol szeme? Elméje lágyul, vagy ítélete tompul?" 4. „Pirulok, Hogy férfi-voltomat így összeráztad S bármit teszek, forró könnyű csorogni Nem átall érted. 5. „Meg kellene hülyítned a világot." 6. „ . . . mit hülyítitek meg?" 7. „Őrjöngve, mint bősz tenger kornyikált." (singing aloud!) Teljesen érthetetlen, miért fordítja hibásan Kosztolányi a következő sort, ahol Gloster meg akarja csókolni Lear kezét, s a király így válaszol: „Let me wipe it first; it smells of mortality." Kosztolányinál: „Előbb megtörlöm, mert halszagú." (Eredetiben: letörlöm róla a halandóság szagát.) Az sem szerencsés megoldás, hogy Albán sógornőjét Kosztolányinál „szép ángyikámnak" nevezi. Nehéz megmagyarázni, hogy az aláhúzott szavak miért rínak ki Lear király fordításából, amikor Shakespeare maga is sokszor használ meghökkentő, nyers vagy sikamlós szavakat, nyelve teljesen tele van még szóficamokkal is. Talán az a helyes válasz, hogy hangulati velejárójuk teszi használhatatlanná őket a tragédia szövegében, mert megbontják nyelvi egységét. .240