Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

a többletmunkának a szükséges munkához való arányát azáltal, hogy az eleven munka termelékenységének növelésével rövidebb idő alatt termelődik újra a munkás munkaképességének fenntartásához szükséges javak értéke. A tőkések addig a határig alkalmazzák a tudomány vívmányait a termelésben, amíg az hozzájárul a szükséges munkaidő lerövidítéséhez, és ezzel a többletmunkaidőben ellenszolgáltatás nélkül létrehozott érték növeléséhez. A tőkéseknek ez a szándéka elvezet az eleven emberi munka arányának csökkenéséhez, amire Marx a következőképpen utal: „Ugyanabban a mértékben, ahogy a munkaidőt — a puszta munkamennyiséget — a tőke mint egyedül meghatározó elemet tételezi, ugyanabban a mértékben eltűnik a közvetlen munka és mennyisége mint a termelésnek — használati értékek termelésének — meghatározó elve, és mind mennyiségileg egy csekélyebb hányadra csökken, mind minőségileg mint egy bár nélkülözhetetlen, de alárendelt mozzanat (jelenik meg) egyfelől az általános tudományos munkával, a természettudományok technológiai alkalmazásával szemben, másfelől az össztermelés társadalmi tagolódásából eredő általános termelőerővel szemben — amely mint a társadalmi munka természeti adománya jelenik meg (bár történeti termék). A tőke ily módon sajátmagának, mint a termelésben uralkodó formának felbomlasztásán dolgozik" [11]. A tőkések nemcsak termelékenység-növelő hatása miatt alkalmazzák a tudomány vívmányait. Ahhoz, hogy döntéshozatali jogukat továbbra is biztosítani tudják, olyan termelési technikára van szükségük, amely a termelőt passzív szerepre kárhoztatja, és ezt a helyzetet még akkor is igyekeznek fenntartani, ha a "termelékenység szempontjából nem a legkifizetődőbb. Megállapíthatjuk tehát, hogy a tőkés országokban a tudomány alkalmazásának végső célja, az emberi munkaerő helyettesítésével, az elérhető minél magasabb profit biztosítása. A tőkések így vélekednek erről: „Az automatizálás olyan eszközöket adott nekünk, amelyek jobban látnak, hallanak és mérnek, mint emberi kezelőjük . . . Határtalanul gyorsabban gondolkoznak és mozognak, mint az emberi lények. Sohasem fáradnak el, készségesen dolgoznak 24 órát, nem csinálnak hibákat, nem beszélnek viszsza, engedelmesek . . . Nem lépnek sztrájkba, nem követelődznek évente magasabb bérért. . ." [12] A magas fokra fejlődött termelőerők azonban nemcsak a munkások egyre növekvő hányadát szorítják ki a termelésből, hanem a tőkésosztály feleslegessé válását is bizonyítják, amit Engels a következőképpen fogalmazott meg: „A tőkésnek nincs többé társadalmi tevékenysége, a jövedelmek bezsebelésén, szelvények levagdosásán és tőzsdejátékon kívül ... a tőkés termelési mód először munkásokat szorított ki, most a kapitalistákat szorítja ki, és éppúgy, mint a munkásokat, a fölösleges népesség sorába utalja őket. . ." [13] A fentiek alapján következtethetünk a tőkés viszonyok között fejlődő termelőerők ellentmondásos jellegére. Marx műveiben előremutat egy olyan társadalom irányába, ahol a tudomány termelőerővé válása egyre magasabb fokot érhet el, mert ebben a társadalomban a termelőerők fejlődését nem akadályozzák antagonisztikus ellentmondások. 22