Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A szocializmusban, írja Marx: ,,A munka nincs többé bezárva a termelési folyamatba, mert az ember inkább őrzőként és szabályozóként viszonyul a termelési folyamathoz. A munkás többé nem iktat be átalakított természeti tárgyat — szerszámot — az objektum és maga közé, hanem a természeti folyamatot, amelyet ő iparivá változtatott át, iktatja eszközként maga és a természet közé, amelyet hatalmába kerít" [14] Rendkívül figyelemre méltó Marx elgondolása a kommunizmus termelőerőiről és a kommunizmusbeli munkamegosztásról. A kommunizmus idején — állapítja meg Marx — a kollektivitás lesz a termelés alapja, az egyes személy munkája pedig eleve kollektív munkaként fog megjelenni. Nem a csere adja majd meg a munkának az általánosság jellegét, hanem a termelés kollektív jellege eleve kollektívvé, közös tulajdonná teszi majd a termelést. Marx megjegyzi, hogy a kollektív termelés feltételei között az időmegtakarítás, valamint a munkaidő tervszerű elosztása a termelés különböző ágai között fontos gazdasági törvénnyé válik. Sokkal fontosabb törvénnyé, mint a jelenlegi viszonyok között. Minden igazi megtakarítás a munkaidő megtakarításában, a termelés költségeinek minimumra csökkentésében fejeződik ki. Ez egyértelmű a szabad idő növelésével, azaz a dolgozók teljes és sokoldalú fejlődéséhez szükséges idő növelésével, aminek a maga részéről vissza kell hatnia a munka termelékenységére. A szabad idő — mind pedig a magasabb szintű tevékenységre szolgáló idő — a társadalom minden tagja számára lehetővé teszi, hogy elérje szellemi és testi erejének virágzását. Amikor Marx a tudományt ,,általános társadalmi termelőerőként" jellemezte, mindig feltételezte, hogy annak ismereteit a gyakorlatban alkalmazzák, elemeit a termelési folyamatban megtestesítik. Marx a termelőerők fejlődését mindig a természeti anyagok elsajátításában közrejátszó tényezők és feltételek folyamataként fogta fel. Műveiben az emberi munka termelőerejéről beszél. ,,A munka termelőerejét sokféle körülmény határozza meg, többek között a munkások ügyességének átlagos foka, a tudománynak és technológiai alkalmazhatóságának fejlettségi foka, a termelési eszközök terjedelme és hatóképessége, valamint a természeti viszonyok" [15] A tudomány olyan mértékben válik termelőerővé, ahogy a tudományos ismeretek a társadalmi munka hatásfokának növeléséhez hozzájárulnak. A tudomány csak akkor közvetlen termelőerő, ha progresszíven hat a munkatermelékenység növekedésére, eredményei a korábbinál tökéletesebb elvek felismerését teszik lehetővé. Ilyen körülmények között a munka minőségi jellege átalakul, mindenekelőtt a szellemi, alkotó elemei gyarapodnak. Az ember az automatizálás következtében lassan kiválik a közvetlen termelésből, megszabadul az állandóan ismétlődő szellemi munkától is. Erejét mindinkább a tudomány fejlesztésére és a szerzett ismeretek átfogó hasznosítására, az újratermelési folyamat tudományos irányítására koncentrálja, s így az újratermelési folyamat maximálisan fejleszthető. Ilyen körülmények között megváltozik az ember szerepe a termelésben. ,,A munkás a termelési folyamat mellé lép, ahelyett, hogy alapja lenne annak" [16]. Ebben az átváltozásban nem a közvetlen munka, ame-