Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

ség'es előállítási módszereinek kidolgozásáról, a föld sokoldalú tanulmányozásáról ír, mindavégett, hogy használatra alkalmas új tárgyakat fedezzenek fel, hogy felfedjék a régi tárgyak új, hasznos tulajdonságait. Mindennek elengedhetetlen feltétele a természettudomány igen magas színvonala" [8]. A tőkés termelési viszonyok kialakulása előtt a kézműipar nem tudta biztosítani az új gyártási eljárások széles körű elterjesztését. A prekapitalista viszonyok alkalmatlanok voltak a nagy tudományos eredmények gyakorlatba való átvitelére. A tőke az előző termelési viszonyok meghaladását jelenti, és egy ideig elősegíti a termelőerők fejlődését. Ebben áll civilizáló hatása. A tőkés termelési viszonyok ellentmondásos jellege miatt egy idő után a termelőerők fejlődése beleütközik a tőkés termelés belső korlátaiba. A termelőerők korlátlan és általános fejlődésének tendenciáját a kapitalizmus bizonyos fokán mindinkább akadályozni kezdi ennek a társadalmi rendszernek saját természete. Ilyen ellentmondásos viszonyok között tárgyalja Marx a tudomány szerepét és jelentőségét a termelőerők fejlődésében. A kapitalista termelési mód elemzésekor megvizsgálta a munka társadalmi jellegének törvényszerű kibontakozását, az egyszerű kooperációtól kezdve — a manufaktúrán keresztül — a nagyüzemi gépi termelésig. A korszerű nagyüzemi termelés feltételezi a tudomány bevonását az előkészítés, a gyártás és a realizálás folyamatába. A tőkés nagyüzemi termelésre jellemző fejlett technika megköveteli a termelés tudományos alapokon nyugvó szervezését. A nagyobb profit eléréséért folytatott éles harc megköveteli új termékek kikísérletezését, amely elképzelhetetlen a tudomány eredményeinek felhasználása nélkül. Erre az átalakulási folyamatra utal Marx: ,, . . . a termelési folyamat átalakulása az egyszerű munkafolyamatból tudományos folyamattá, amely a természeti erőket szolgálatába veti és ily módon az emberi szükségletek szolgálatában működteti őket, úgy jelenik meg, mint az állótőke tulajdonsága az eleven munkával szemben" [9]. A termelőerők fejlődése és a tőkés termelési viszonyok közötti kölcsönhatás felismerésére utal az alábbi megfogalmazása: ,, . . . a tőke közelebbi fejlődésénél is megmutatkozik, hogy ez egyrészt előfeltételezi a termelőerők egy meghatározott adott történelmi fejlődését •— e termelőerők között van a tudomány is —, másrészt előrehajtja és kierőszakolja azt" [10]. A tudomány, mint az ember alkotóképességének koncentrált kifejezése, mélyreható, forradalmi változáson megy át a társadalmi haladás folyamatában. Helyzetét és funkcióját az adott társadalom jellege határozza meg. A tudomány a termelőerők rendszerének elválaszthatatlan alkotórésze, ezért céljaival, fejlődésének ütemével és fő irányaival az adott társadalmi rendszerhez kapcsolódik. Ebből következik, hogy bár a tőke a tudományt bevonja a termelés folyamatába, de csak addig és olyan mértékben, ameddig az megfelel alapvető érdekének, vagyis, amíg eszközül használhatja fel a profit növelésére. Ezzel Marx felfedte a tudomány alkalmazásának tőkés korlátait. A tudománynak a termelésbe történő bevonásával a tőkés növelheti 21