Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

dezések formáját öltötte fel. Az eleven munka és a gépek között létrejövő szakadékot még mélyíti a tőkések profitéhsége által diktált nagyfokú munkaintenzitás. Ilyen körülmények között a munkás számára egyre elviselhetetlenebbé válik a munka. „Az lesz tehát az eredmény, hogy az ember (a munkás) már csak állati funkcióiban — evés, ivás és nemzés, legfeljebb még lakás, ékesség stb. — érzi magát szabadon tevékenynek, emberi funkcióiban pedig már csak állatnak. Az állati lesz az emberivé és az emberi az állativá" [5]. Napjainkban a kapitalizmus szinte szó szerint valóra váltja Marx megállapításait. A tőkés országok munkásosztálya egyre világosabban látja az óriási méreteket öltő anyagi gazdagságot és saját helyzetének viszonylagos elmaradottságát. „Minél inkább kidolgozza magát a munkás, annál hatalmasabb lesz az idegen, tárgyi világ, amelyet magával szemben létrehoz, annál szegényebb lesz ő maga, az ő belső világa, annál kevesebb lesz az ő sajátja" [6]. Marx nemcsak a tőke technikai összetételét vizsgálta, vagyis a gépek arányát a munkásokéhoz képest, hanem a tőkeelemek értékbeni megjelenését is. A gépi nagyiparra már az jellemző, hogy az eleven munkát növekvő mértékben helyettesítik a gépekben tárgyi formát öltött holt munkával. Ennek viszont az lett az eredménye, hogy az emberi eleven munka arányaiban összezsugorodik a hatalmas értéket képviselő gépi berendezések értékéhez képest. Marx utal arra a folyamatra, hogy a társadalmi tudás és ügyesség felhalmozása ily módon nem a munkában, hanem a tőkében szívódik fel, és az utóbbi mint termelési eszköz, belép a termelés folyamatába. Az ember által elsajátított és felhalmozott szaktudás, ismeret nem tűnik el, csak tárgyi formába megy át, amely tőkés viszonyok között a munkással szemben mint tőle idegen hatalom jelenik meg. Annál gazdagabb egy társadalom, minél fejlettebb munkaeszközökkel rendelkezik, ugyanakkor a munkaeszközök fejlettsége függ a társadalomban felhalmozott szellemi és anyagi gazdagságtól. A munkaeszközök színvonala egyértelmű bizonyítéka a társadalmi fejlődésnek. Ezért hangsúlyozta Marx, hogy: „Nem az különbözteti meg a gazdasági korszakokat, hogy mit, hanem hogy hogyan, milyen munkaeszközökkel termelnek. A munkaeszközök nemcsak az emberi munkaerő fejlettségének fokmérői, hanem azoknak a társadalmi viszonyoknak is mutatói, amelyek között az emberek dolgoznak" [7]. A munkaeszközöknek — mint a termelőerő egyik elemének — jellegéből, amint azt Marx hangsúlyozta, nem következtethetünk arra, hogy a többi elem (pl. technológia, szervezés, munkatárgyak stb.) a termelési folyamatban passzív szerepet játszanak, vagy egyáltalán nem tartoznak a termelőerők rendszeréhez. A termelőerők elemei kölcsönhatásban állnak egymással. Bár a termelőerők fejlettségére az állótőkén keresztül következtethetünk legnagyobb biztonsággal, ez nem független a társadalom által felhalmozott tudástól, amelyet a tőke bekebelezett. Marx nagyon fontosnak tartja „az egész természet kutatását avégett, hogy a dolgok új, hasznos tulajdonságait fedezzék fel, az összes éghajlati övezetek és országok közötti általános, kölcsönös termékcseréről, természetes tárgyak, személyi és termelési használatra szolgáló dolgok új, mester20