Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A TUDOMÁNY TERMELŐERŐVÉ VÁLÁSÁNAK ELVI-ELMÉLETI JELENTKEZÉSE MARX MÜVEIBEN ASZTALOS MIKLÓS (Közlésre érkezett: 1973. december 22.) A marxi életmű egyik legértékesebb részét képezik az 1857—58-as gazdasági kéziratok amelyben összegzi az 1843-ban elkezdett gazdasági vizsgálódásainak eredményét. A gazdasági kéziratok jelentős részét teszi ki A tőke című fejezet, amely a marxi értéktöbblet-elmélet legelső kifejtése. A gazdasági kéziratok tartalmazzák Marx elméletének azon részét is, amellyel Marx már évtizedekkel, sőt századokkal előretekint. Felvázolja a termelőerőknek azt az általános fejlődését, amelynek a későbbi nemzedékek váltak és válhatnak tanúivá. Marx korában, az ipari forradalom időszakában terjedt el a gépi nagyipar és a „kézműves üzem vagy manufaktúra üzem gépi üzemmé alakul át" [1]. Marx az említett munkájában a termelőerők fejlődésének, a tudomány termelőerővé válásának folyamatát elemezte. Bebizonyította, hogy olyan átalakulásról van szó, amely kihatással van a munkásra, a tőkés termelési viszonyokra, de az újratermelési folyamat szerves részévé csak a szocializmusban válhat. „Csak a szocialista viszonyok teszik lehetővé a tudomány számára a társadalom és az egyén szolgálatát" [2]. A tőkés termelési viszonyok között az egyszerű kézi szerszámok felváltása gépekkel új helyzetet teremt. A gép, amely végső soron a munkás szellemi és fizikai tevékenységének eredménye, idegen hatalomként jelenik meg a munkás fölött. Marx rámutat a szerszám és a gép különbségére: „A szerszámba a munkás saját ügyességével és tevékenységével lelket lehel, és amelynek kezelése ezért a munkás virtuozitásától függ. Hanem a gép, amely a munkás helyett ügyességgel és erővel bír, maga a virtuóz, amely saját lélekkel bír a benne ható mechanikai törvényekben, és amely állandó önmozgásához — ahogy a munkás táplálékot — szenet, olajat stb. fogyaszt" [3] Ilyen körülmények között a munkás nem ura többé saját tevékenységének, hanem kiszolgáltatottja ennek a bonyolult gépi rendszernek. „Éppenséggel a munka csak mint tudatos szerv jelenik meg, a mechanikai rendszer számos pontján egyes eleven munkások alakjában szétszórva, besorolva maga a gépi berendezés összfolyamata alá, maga is csak egy tagja a rendszernek, melynek egysége nem az eleven munkásokban, hanem eleven (aktív) gépi berendezésben létezik, amely a munkás egyes, jelentéktelen ténykedéséhez képest mint hatalmas organizmus jelenik meg vele szemben" [4]. A tőkés munkafolyamatban tehát a munkás elidegenedik korábbi munkájának eredményétől, amely most már tárgyi formát, a gépi beren2* 19