Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

tásokat iktat be (a mai német líráról szóló esszéhez több mint száz teljes versfordítás a példatár) ..." E Németh László méltatta kötetben eminens helyen van Krleza híres Ady-tanulmánya, a Madzarski lirik Andrija Ady (Ady Endre, a magyar lírikus) című, jelezvén mintegy a horvát író nem szűnő magyar irodalmi érdeklődését. Az Ady-tanulmány legfontosabb gondolati magja — Németh László máig érvényes megállapításával szólva — „a kelet-európai szempont". Az, hogy Ady líráját a kelet-európai kor- és pályatársak: Matos, Rilke, Karl Kraus és Blok életművének párhuzamában vizsgálja, s hogy tekintete a sajátosan kelet-közép-európai társadalmi problémákat felölelő és kifejező Adyra esik, aki ,,a tatártól, töröktől fölégetett kicsiny házak" lakóinak ,,a fekete-sárga bécsi bérencekkel" való „huzakodásairól" énekelt; aki ,,a kilencvenes évek fekete-sárga és piros-fehér-zöld prosperitásának látszólagos növekedése idején nevelkedve szüntelenül kossuthosan, negyvennyolcasán, márciusian és petőfieskedően érzett"; aki „utolsó napjáig engesztelhetetlenül Bécs-ellenes maradt"; „akinek szívét... az osztrák puskatusok" törték össze; aki „kilencszáztizennégyben az egész magyar közélettől csillagászati távolságban találta magát", mert nem hitt egy pillanatig sem „a császári és királyi háború jelszavainak"; s aki a „Tisza-korszak" idején is „ember" maradt az „embertelenségben". A szépírói munka mellett lapszerkesztéshez is kezd újra, 1934-ben Danas (Ma) címmel indít folyóiratot, amelyet a dogmatizmustól mentes szocialista művészet fórumának szánt. A szocialista művészet és művészetelmélet olyan jugoszláviai munkásai-mesterei voltak munkatársai, mint Marko Ristic, Milan Bogdanovic, Veselin Maslesa, s a pécsi származású festőbarát, Petar Dobrovic. A harmincas évek derekán a lírikus Krleza — mert verseket pályakezdése óta írt — lépett a színre grandiózus művel, Balade Petrice Kerempuha volt a címe. (Magyarul „Éjtszakának virrasztója" — Petrica Kerempuh balladái címmel jelent meg Csuka Zoltán kitűnő fordításában.) A megjelenés éve 1936. Az Önálló egységet képező kötet versanyaga lírai szintézise mindannak, ami a történelem során a Kárpát-medence kráterében történt a XX. századig. Az észak-horvátországi, ún. kaj-dialektusban írt versek valójában egy, a XVIII. század kezdetéig létező, aztán fokozatosan háttérbe szoruló irodalom és irodalmi nyelv újjáteremtése. Nem költői játék, hisz tudatosan kialakított kompozíciója progresszív írói állásfoglalást, elkötelezettséget takar. A horvát és szlovén parasztfelkelés hőseinek, Gubec Máténak és társainak megkínzatása és kivégzése adja a balladák alapmotívumát. Másik jellemzője az eruptív képrendszer és nyelvezet, a magyar olvasó számára meg a magyar vonatkozások rendkívüli gazdagsága. Van ballada, mely a magyar feudalizmust szimbolizáló, úri törvényeket fogalmazó Werbőczyről szól, méghozzá Adyra emlékeztető hangvétellel, de szó esik Dózsáról is, meg Mátyás királyról, s közös múltunk sok más rokonjelenségéről. Ez a verseskönyv egyúttal nagyszabású tiltakozás is volt megjelenésekor, az egyre erősödő fasizmus elleni figyelmeztetés, grandiózus történelmi látomás formájában. És itt Krleza 1930—1945 közötti pályaszakaszának legfontosabb kérdéséhez érkeztünk. A fasizmus s Kelet-Közép-Európa teljes fasizálódásának veszé.175