Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

mad ja és már fenntartásai vannak minden jövendő imperializmussal szemben . . ." A magyar polgári demokratikus forradalmat követő időkből is van Krleza tollából származó és a magyar munkásság forradalmi mozgalmához kötődő írás. 1919-ben a horvátországi körülmények már nem teszik lehetővé, hogy az előzőekhez hasonló publicista munkát fejtsen ki. Egyrészt a zágrábi szocialista folyóirat, a Flamen szerkesztésének munkája köti le, másrészt a lap 1919 nyarán történt betiltása, s ezt követően letartóztatása akadályozta abban, hogy a magyar proletárforradalom eseményeiről írjon. 1920-ban viszont, amikor újra publicitáshoz jutott, az első lehető alkalommal szót emelt a magyarországi fehérterror ellen. 1920ban Zágrábban egy kommunista gyűlésen fogalmazta meg mondanivalóját, mint a gyűlés szónoka. Ez az összejövetel az európai ellenforradalmi akciók elleni tiltakozássá nőtt, hisz nemcsak a magyarországi terror rémségeiről emlékeztek meg, hanem Karl Liebknecht és Rosa Luxemburg mártírhaláláról is. Beszédének kivonatát a Nova Istina című kommunista lap közölte. Drámai hangú bevezető mondataiban olvassuk: ,,A Dráván túl fékevesztett fehérterror van. Horthy admirális fehércsapatai. . . karóba húzzák a proletárokat. A vérfürdő részletei elmondhatatlanok és a történelem nemzedékeken át emlékezetben tartja. A hajmáskéri táborban ezer proletárt ítéltek éhhalálra. Pesten éhező asszonyokra és gyerekekre lőnek. Hullákat görget a Duna, és számítások szerint már ötezer embert végeztek ki mostanáig legális űton. A magyar kommunistákat keresztre feszítették, a fehér hiénák és ebek pedig zabálnak . . . s a Dráván túli elvtársaknak mi sem segíthetünk." A bevezető után a magyar munkásmozgalom történetének rövid vázlatát adja, méltatja Táncsics szerepét, szól a magyar munkásság párizsi kommünnel rokonszenvező megmozdulásáról, aztán a szociáldemokrácián belüli opportunizmus térhódításáról, s végül arról, hogy a magyar proletárhatalom letéteményesei csakis a Kun Béla vezette forradalmi szocialisták lehettek, akik Oroszországból tértek haza — ahol „tollal és karddal . . . aktív részt vállaltak a proletariátus felszabadulásáért folytatott harcban" —, s hazatérésük után a forradalom lenini gyakorlatának megvalósítói lettek. Harcukat ugyan letörték, de a küzdelem nem volt hiábavaló. Ahogy beszéde befejező részében fogalmazta: „az éhség, a blokád és az exponens antant seregek elleni harcban a magyar kommün hősként esett el. A csata elveszett, de nem ez volt az utolsó ütközet. A nagy szocialista átalakulás komplexumában, mely a történelmi Európában végbemegy, a magyar kommün eleste csak egyetlen széjjeltört kard. Mert ahogy az udvari marsallok azzal a tudattal közölték a francia királyokkal a rájuk váró halál hírét, hogy a királyság eszméje, a király halála ellenére is tovább él. . ., úgy mi hasonlóképpen hisszük azt, hogy a szabadság eszméje nem halt meg, sőt újra fel fog támadni. A magyar kommünt leverték! Éljen a magyar kommün!" Ezt, a magyar munkásmozgalom története szempontjából igen érdekes és figyelemre méltó beszédet, még egy tanulmány követte, a húszas évek elején, amely szintén a Horthy-Magyarország valósága elleni tilta.172