Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

a népnyelvi, nyelvjárási névelőkitétellel és a parasztos családnévvel meghökkentő kontrasztot alkot az utónév idegen alakja; a szereplő közönségességét, modoros finomkodását ábrázolja vele kedves humorral: „— Én vagyok a Kolompér Susanne. — No, ne izéljen. Maga lenne a kis Zsuzsika?" (Krk. 36. 94. A paraszt Zirzabella.) 3. Mikszáh szemében az egyik legfontosabb stílusalakító sajátság a jó hangzás, az életszerűség, ezért mondatainak akkor is van belső numerozitása, mikor ezzel hangulati-érzelmi többletet nem akar ábrázolni. A következőkben néhány olyan példát látunk, amelyekben a tartalom kifejezését árnyaltabbá teszi a ritmusosság — olykor szinte versszerűség —, s a névelő kitétele szükséges a ritmikus hatás eléréséhez. A fölényes hangon, követelődzően előadott mondatokban, az utolsónak sajátos ritmusában népnyelvi, szinte nyelvjárási dallamot (hanglejtést) érzünk: „Hát annál inkább hozhatja, lelkem szent atyuskám, a pirosat, mert legalább nem ázik a drága jószág. Aztán megérdemli a szegény boldogultam. Nem volt ám az / érdemtelenebb / ember, mint a / Gongolyné." (Krk. 7. 31.) Szinte romantikus szenvedélyesség fűti a következő mondatot, s kényszeríti ritmusba: ,,A szeretete is / túlzott volt a Gyuri iránt, a félelme is / túlzott volt a / Gyuri miatt, / de ő erről / nem tehetett." (Uo. 49.) A következő, drámai sietséget kifejező mondatok ritmusát fokozza, hogy a névelős személynév ugyancsak névelős jelzett szónak értelmező jelzője. „Az evezősök összenéztek, a fiatalabbik, a Börcsök Jancsi kezdte csizmáit lehúzni. — Igazán nem tréfál az úr?" (Uo. 52.) „. . . adj hamar tintát, papirost, egy sürgönyt teszek fel a fiúnak, a Gyurinak, hogy rögtön jöjjön haza. A gyereket bevárom. Igen, bevárom." (Uo. 56.) Harag, irigységből eredő indulatosság kifejezésére szolgál a ritmusos, szaggatott előadásmód: „— Mennykő nagy / stréber a j Wibra Gyuri. Sokat akar, valami nagyon sokat akar." (Uo. 87.) ,,A jó palócok" balladás hangjának, költőiségének elengedhetetlen tartozéka a versritmus: „Még észre sem vette, / csak a Gyurit nézte, / csak a Gyurit látta, / liliom két arcán / a csókját érezte." (R. — Fr. 221. Hova lett Gál Magda?) Még a címek — nagyon kifejező, balladaian hangulatkeltő címek — ritmusának kialakításában is szerepe van a névelőnek, de itt inkább hiányának: Bede Anna tartozása — Péri lányok szép hajáról — Hova lett Gál Magda? Tragikus eseményeket és hangvételt sejtető címek ezek. Névelővel lassúbb menetűek, laposak volnának (a Péri lányok, a Gál Magda). A felsorakoztatott példákból talán le lehet vonni néhány következtetést. .164