Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Nyelvi rétege szerint a beszélt köznyelv, a társalgási nyelv megnyilatkozása itt a névelős személynév, s ide sorolható a legtöbb — a következőkben sorra kerülő — példa is. 2. A stílusárnyalathoz való kapcsolódást az író (vagy az általa beszéltetett szereplő) egyénisége, az adott helyzetben mutatott magatartása, a szereplőnek a beszédtárshoz vagy a szövegben említett személyhez való viszonya, pillanatnyi hangulata, érzelmi állapota határozza meg. Eszerint a következő árnyalatokat tudom megkülönböztetni a szövegekben (a pozitív stílusértéktől a negatív felé haladó sorrendben): e 1ismerő, családias, kedveskedő, kedélyes, humoros, bizalmas, fölényes, gúnyos. Ezeket a hatásokat a névelős személynévnél nagyobb szövegegységek — mondatok, szakaszok, párbeszédes részek stb. — keltik, de a hatás kialakulásához hozzájárul a névelő is. Elismerő, pozitív viszonyt ábrázol a következő szöveg. A kitett névelő mintha ezt fejezné ki: az, akit mindenki ismer, elismer, emleget. ,,— Mit mond? Hogy ön a Wibra? A híres, fiatal Wibra? No, ez derék." (Krk. 7. 118.) Családias hangvételűnek akkor tekintem a szöveget, ha közvetlen meghittség, melegség árad belőle; ez abból is eredhet, hogy az író szeretettel, kedvteléssel nézi maga alkotta szereplőjét. „A Boriskát most is összeszidta az apja. — Felületes ember a hadnagy — mentegeté magát —, sohasem lesz belőle generális." (Krk. 36. 206. Egy modern kisasszony antik köntösben.) ,,. . . amint Kupeczkyvel meg a Gyurival tótul beszélgetének, minden élő lélek megfordult a csodálatos hangok hallatára . . ." (Krk. 7. 50.) — „De már akkor ment is a Gyuri végig a pap kertjén, letért a Magát József ék lucernására, megdobbant a szíve, onnan már meg lehetett látni a Veronkát. . ." (Uo. 194.) — „A Gyuri beszélt, elmondta egész életét." (Uo. 195.) Családiasan bensőséges hangvétel gyermek-szülő, valamint testvérek közvetlen kapcsolatára is gyakran utal: [Gyerekszereplő mondja nővéréről:] ,,— Én tudom, mit szeretne legjobban az Ilonka. Én megírom a levelet a Jézuskának." (Krk. 36. 30. Kinek mi kell ajándékba?) [Testvéreire büszke férfi mondja, kedves nagyítással:] ,,— A Mihály? — mondá. A Mihály tengerész Szegeden. — Hát a Károly? — A Károly? A Károly csizmadia passzióbul." (Krk. 67. 39. Miből teremnek a virágok?) „Eredj, mondd meg a Matykónak, álljon ki a kapu elé, várja be a Gyurit, hogy behozza a táskáját." (Krk. 7. 61.) — „— Hát nem látja, hogy a Veronka elveszett?" (Krk. 7. 191.) Máskor a közvetlen családiasság hangjába kérkedés is vegyül, s ezzel a beszélő komikussá, kisebb vagy nagyobb mértékben ellenszenvessé válik: „. . . még tán báróságot is vehet. Báró Gregorics Gáspár! Hm, nem is rossz! A Minka pedig baronesz lesz." (Krk. 7. 76.) „— Ez a kisebbik, a Tinka — folytatá a kocsmáros — a másik, aki most nyilván a konyhában van, még ennél is csinosabb." (Krk. 20. 206.) .160