Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

„. . . gazdag ember jelentkezik, ejh, hiszen elég vagyona van a Katának, nem szükség magát eladnia . . ." (Uo. 221.) A következő szövegekben a családiasság inkább családi-rokoni benfentességet jelent: ,,De amikor azt mondja nekem a Feri öcsém, hogy a világért se mutassam még be . . ." (Uo. 157.) Kedveskedés, az említett személy iránt érzett szeretet fejeződik ki a következő szövegrészekben. A beszélők gyerekeket, fiatal lányokat említenek ilyen módon. „No, te ugyan elérted, ami után vágyakoztál: aranyat kerestél teljes életedben, s íme, meg is van a nagy darab, igazi arany, a — Krisztinka . . ." (R.—Fr. 16. Az arany kisasszony.) ,,— Nini, a Bohuska, meg a . . . A Bohuska, meg a bátyja . . ." (Uo. 21.) ,,— A Műikének igazi kincs lesz az öreg — vágott közbe élénken Pali bácsi." (Krk. 36. 167. A dzsentri-fészek.) „. . . kapott rajta Mravucsánné, szélesen előadva a macska históriáját, aki miatt nem mert a Veronka este levetkőzni." (Krk. 7. 157.) Élőbeszédszerű, kedves, mesélő hangú írói közlésekben is előfordul a családias meghatottságból eredő névelős személynév: „A derék »Csákódnak (mert ez a neve a tehénnek) nagyon örülnek a családban. A papné kis lánykái, a Kriska és . . . nem tudom biz én már, hogy hítták a másikat, elmennek megnézni a legelőre . . ." (Krk. 36. 25. Megint megkerült a Csákó.) A meghatottság kifejezésébe tragikus színek is keveredhetnek: ,,. . . megbecsülik, megtisztelik, maga az úr is szívesen cserél vele parolát, csak jöjjön el minél előbb, mert már a Terka nem mer elmenni többé." (R.—Fr. 154. Az a pogány Filcsik.) — „Hát iszen nem lehet égbekiáltóbb kegyetlenség, mint amit a saját egyetlen gyermekével tett: a Terkával." (Uo. 152.) Bizalmas stílusszintet képviselnek azok a szövegek, amelyekben az író — a közvetlen hangú társalgás stílusának megfelelően — felhasznál olyan nyelvi formákat is, amelyeket a választékos, hivatalos vagy emelkedett stílus kerül. Az ilyen szövegekben is gyakori Mikszáthnál a határozott névelős személynév. A teljes vagy becézett névelős keresztnévvel illetett személy rendszerint fiatal nő, fiú, gyermek; ha felnőtt, családtag vagy cseléd: ,,— Talán haragszol, hogy a Miklóst elhoztam?" (R.—Fr. 21. Az arany kisasszony.) „— Ne menjék soha az égbe, ha nem azt vitte a Jónás az utolsó útjára." (Krk. 7. 105.) „— Lehetetlen — hebegte. — Csak talán nem a Boldizsár? — De éppen a Boldizsár. (Uo. 80.) „Közbül a Hanka jött jelenteni, hogy sehol se találják." (Uo. 190.) „Amilyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bizony csoda esett, hogy úgy egyszerre rákapott a kúthoz való járásra." (R.—Fr. 217. Hova lett Gál Magda?) „— Kedves vendégünk elhál a kis kék szobában a Marcsával. 12* 161