Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

korlati tevékenysége és tudata sokszor ellentétben áll egymással. „A «tevékeny tömegembernek» két elméleti tudata (vagy ellentmondásos tudata) van: egy cselekvésében implicite adott, mely reálisan egyesíti őt mindazokkal, akik vele együtt vesznek részt a valóság gyakorlati átalakításában, és egy felszínesen explicit vagy verbális, a múlttól örökölt és kritikátlanul átvett tudat" [44]. Emellett a „cselekvésben implicite adott" és verbális viszonya fordított is lehet, amikor napjainkban például a verbális oldallal (szocialista elvek, célok ismerete, hirdetése) szemben az ember gyakorlati tevékenységében megnyilvánuló tudata marad le, s ez is lehet visszahúzó erő. A köznapi tudattartalmak szintjét tekintve „Fellelhetők benne a barlanglakókra valló elemek, s a legmodernebb és leghaladóbb tudomány elvei" [45]. A köznapi tudat tehát jelentős eltérést mutat a társadalmi fejlődési szakaszokat tekintve; egy adott társadalmon belül a különböző osztályokhoz, rétegekhez, csoportokhoz tartozás szerint; az egyes emberek tudatán belül is ellentmondó tartalmakat találunk. Ez utóbbi vonás abból is ered, hogy az egyén tevékenysége és tudata sokoldalúan determinált, s maguk a determináló tényezők is igen sokfélék és ellentmondásosak, bár ezek között mindig találunk olyanokat, melyek kiemelt szerepet játszanak. Gramsci szerint a filozófia feladata a homogenizálódás biztosítása, a köznapi tudat ellentmondásosságának megszüntetése. Kiemelt szerepet szán e feladatok megoldásában az értelmiségnek, különösen a „közvetlenül a tömegből" kikerülő „új típusú értelmiségi elitek"-nek [46]. Általában helyes az értelmiség felelősségének hangsúlyozása a tudatformálásban, de Gramsci kissé eltúlozza ezt, nem is beszélve arról a kérdésről, hogy a tőkés társadalomban kialakulhat-e olyan értelmiség, mely éppen e társadalom megszüntetésének ideológiáját egységesen képviseli és terjeszti. összegezve gondolatainak lényegét megállapítható, hogy a kérdéssel kapcsolatos igen gazdag elméleti örökséget — figyelembe véve a klasszikusok alapvető útmutatásait, s a megváltozott társadalmi viszonyokat — eredményesen felhasználhatjuk a köznapi tudat marxista vizsgálatához, elemzéséhez. A közelmúlt jelentős gondolkodói közül Lukács György egyike azoknak, akik értékes, új vonásokkal gazdagították a köznapi tudatra vonatkozó ismereteinket. Értelmezései, elemzései nemcsak azért értékesek, mert ezekben alapvetően Marxból indul ki, hanem azért is, mert szemléletmódjában fontos szerepet játszik a társadalmi gyakorlathoz, a szocialista társadalom építéséhez való viszony. A gondolkodás és tevékenység (az ember két lényegi vonása) jelenti Lukács elemzésének kiindulópontját. Kimutatja, hogy a köznapi tudat „Közvetlenül a munkából származik, és közvetlenül vagy közvetve, később nagyon sok közvetítés révén — a munka fejlődésével összefüggésben— bontakozik ki az ember „mondanivalója", ami kívül esik az állatvilág körén" [47]. Az emberi társadalom fejlődése azonban nemcsak a munkához kapcsolódik szorosan, hanem a tudomány és művészet fejlődéséhez is, me14