Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

lyek a mindennapokra alapozódva, annak szükségleteiből indulnak ki, ,, . . . a hétköznapok problémáinak megoldására hivatottak, és azáltal, hogy mindkettőjük sok eredménye ismét egybevegyül a mindennapi élet megnyilvánulási formáival, ezeket átfogóbbakká, differenciáltabbakká gazdagabbakká, mélyrehatóbbakká stb. teszi, és ily módon magát a mindennapi életet is szakadatlanul továbbfejleszti" [48]. A köznapi és elméleti tudat viszonyára eszerint nemcsak a különbség, az eltérés vagy szembenállás jellemző, hanem a szoros kapcsolat is, mely mindkét oldal számára előnyös. Minél szorosabb a kapcsolat, minél intenzívebb a felfelé és lefelé „áramlás", annál dinamikusabban fejlődnek kölcsönösen. E kapcsolat pedig nem a köznapi tudatnak az elméleti tudat szintjére emelését jelenti, mint ahogy részben Gramsci is gondolta. A köznapi tudatot nem elvetni kell „primitivitása" miatt, ahogy a polgári gondolkodók többsége vallja (például: Rickert, Heidegger), mert ,, . . . noha a tudomány az élet egyre nagyobb területein lesz úrrá, ez a mindennapi gondolkodást semmiképpen sem szünteti meg és nem helyettesíti a tudományos gondolkodással", mert az „szakadatlanul reprodukálódik, de egyre magasabb szinten" [49]. Mindemellett a köznapi tudatra nemcsak a folytonos „szintemelkedés" jellemző, hanem bizonyos merevség, fejlődéssel szembeni ellenállás, mely vonás elsősorban a vallással való „rokonságával" magyarázható. Lukács kimutatja, hogy „A vallás az ember mindennapi életének egyik alkotó eleme" [50]. Amikor és ahol a vallás létezik, jelentősen meghatározza az emberek gondolkodását, s akinek gondolkodásában jelen van, annak mindennapi életét is nagymértékben befolyásolja. Gramscihoz hasonlóan, részben eltérő értelmezéssel, részben továbblépve kimutatja a vallás és a köznapi tudat több közös vonását. Ilyen vonás például, hogy mindkettő abszolutizálja a transzcendenciát, a köznapi tudat, „még nem tudott" értelemben, a vallás pedig a megismerhetetlenség hirdetésével. Mindkettőben nagy szerepe van a „hit" [51]-nek a tudományos bizonyítékok helyett. Sokat foglalkozik a vallás előzményeivel, fejlődésével, az animizmussal, melyet az idealizmus első világnézeti jelentkezésének tekint, s a mágiával, mely „a mindennapi élet már ismert spontán materializmusának primitív megnyilvánulása" [52], s „ . . . csak annyiban tér el a mindennapoktól, hogy azon töpreng, milyen úton-módon győzheti le gyakorlatilag ezt a transzcendenciát" [53]. Kimutatja, hogy a köznapi tudat történetének, fejlődésének vizsgálata azért is igen nehéz, mert nem rendelkezik olyan „zárt" objektivációkkal, mint a tudomány, vagy a művészet. Fontos sajátossága még Lukács szerint a köznapi tudatnak „gazdaságossága", hogy ,, . . . az ember többnyire egész környezetét — amíg működik — csak gyakorlati működések (és nem objektív lényegének) alapján fogja fel és ítéli meg" [54]. A környezethez való viszonyban és annak megismerésében az észlelés különösen fontos szerepet kap, s e vonásában a köznapi megismerés rokonságot mutat a primitív népek gondolkodásával is. 15