Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

vi képlet arra utal, hogy az önként, szabadon együttműködő egész emberi közösség életéből kell kiiktatnunk az erőszakot, s nemcsak az iskolai oktatás és nevelés folyamatából. A jelmondat nyelvi formájának, nyelvi elemeinek előéletéről és hagyományozódásáról is érdemes szólnunk. Nemcsak a nyelvi formába öntött gondolat és szándék, hanem még a nyelvi forma, illetőleg nyelvi jel és jelkapcsolat is elevenen élt a Comenius korabeli és a Comenius utáni embléma-alkotások szövegeiben. Sambucus (Sámboky) egyik emblémájához (Neglecta virescunt... ad H. Junium) társított szövegben pl. ezt olvashatjuk: „Sponte alit et prudentia dignos . . ." (Sambucus: Emblemata, Antverpiae, 1564.). Camerarius emblémagyűjteményének [Symbolorum et Emblematum Centuriae III. (1590)] XXIX. emblémájához kapcsolt szövegben ez a mondat található: „Sponte mea, non vi." (Vö.: 2. kép.) Catzius emblémáskönyvében Comenius jelmondatának kulcsszavai a következő szövegösszefüggésekben kapnak szerepet: ,,Mitia sponte fluit. . ."; „Mite pyrum vei sponte fluit. . ." (Jacobi Catzii Silenus Alcibiadis, sive Proteus, Amsterdam, 1622.). Ugyancsak ebben a gyűjteményben a XLIII. emblémához társult lemmában ez a mondat jelentkezik: Vis omnis abesto. A De ichnographica (Viennae, Austriae, 1751.) című kiadvány egyik képe alá írt szövegben is szerepet kapott a sponte sua nyelvi forma: „Quum satis imbuerint docilem theoremata mentem, Sponte sua manibus conciliatur opus .. ." Átnéztük A. Henkel és A. Schöne nagy gyűjteményének (Emblemata. Handbuch zur Sinnbildkunst des XVI. und XVII. Jahrhunderts, Stuttgart, 1967.) anyagát is. Comenius jelmondatának kulcsszavai feltűnően gyakran kapnak szerepet e kiadványban közölt emblémákhoz társított jelmondatokban, szövegekben is. A leggyakoribb változatok a következők: ,,Sponte mea redeo, nec vis me vocat."; „Per pluvias soliti tollere sponte caput" stb., stb. Egy, a XVII. században nagyon olvasott emblémáskönyvben (Philothei Symbola Christiana, Francofurti, 1677) is gyakran találkozunk Comenius jelmondatának kulcsszavával. A LXVI. szimbólumhoz társult szövegben pl. ezt olvashatjuk: „Sponte tua feror aura." (Vö.: 3. kép.) Még egy adatot annak bizonyítására, hogy Comenius jelmondatának nyelvi elemei mennyire gyakran és milyen változatos funkciókban vállaltak más szerzők műveiben is szerepet. Bán Imre egyik tanulmányában (Irodalomtörténeti Közlemények, 1970. 565.) arra hívta fel a Comeniuskutatók figyelmét, hogy „a nagy pedagógus híres jelmondata Vida-imitatio". Valóban Comenius jelmondatának kulcsszavai M. H. Vida (vö.: 4. kép) (1485—1566) híres tankölteményének következő szövegösszefüggésében kaptak nyelvi szerepet: „Nec positis insit violentia rebus: omnia sponte sua veniant." (Ars poetica: Poeticorum, Libri III. 1527. 451—454.) Vida azt a gondolatot fogalmazta meg ebben a versrészletben, hogy az embert ne a váratlan sors irányítsa, kormányozza, hanem csak az értelem és az előrelátás. (Nec te sors inopina regat, omnia consiliis provisa semper nutu rationis eant res.). Vida gondolatsorát záró mondatban valóban azok a nyelvi jelek vállalnak szerepet, amelyek alapot adhattak Comenius jelmondata nyelvi formájának kialakításához is. .140