Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

az omnia nyelvi forma nemcsak az egyes dolgok, az egyes jelenségek elemeinek tömegét nevezi meg, hanem azt a szerves organizmust is, amely valójában az egész emberi világot (mundus hominis), s a körülöttünk levő teljes valóságot is jelenti. A jelmondat legfontosabb kulcsszava a sponte szóalak. Hogy milyen jelentéstartalommal és használati értékkel él vele Comenius, érdemes azokat a szövegösszefüggéseket is megvizsgálnunk, amelyekben nyelvi szerepet kapott ez a nyelvi forma. Comenius a Lexicon Reale Pansophicum hasábjain (vö.: De Rerum Humanarum Emendatione Consultatio Catholica. Tom. II., Pragae, 1966. 653. 1.) így értelmezi a sponte szóalakot: ,,Nota actionis libere fluentis": az önként, a szabadon folyó cselekvésnek a nyelvi jele, megnevezése. Ugyanitt a spontaneus, spontaneum szóalakoknak ilyen értelmezését nyújtja: ,,Spontaneum, quod sua sponte fit." A Panegersia lapjain még teljesebbé teszi ezt az értelmezést: ,,Spontaneum est, quod sua sponte, hoc est libere, propria que inclinatione aut fit aut operatur." (Cap. IX. 5.) Emlegeti Comenius gyakran a spontenaitas kifejezést is, a leggyakrabban ilyen összefüggésben: Spontaneitás seu Libertás. A Panaugia lapjain is (Cap. III. 20.) találkozunk a sponte, sua sponte nyelvi formákkal. Pedagógiai vetületében, didaktikai tendenciáival a Diclactica Magna hasábjain nyújt értelmezést Comenius a sua sponte jelzős szerkezetről, s azt a követelményt helyezi előtérbe, hogy az iskolában, az oktatás folyamatában szabadon, könnyen, s önként folyjék minden, legyen távol az erőszak, az ütlegelés, a kényszer: „Procedat absque plagis, rigore, coactioneve ulla, levissime, molissime et quasi sua sponte " [Cap. XII. 2. (IV.)]. A sponte, a sua sponte nyelvi formák értelmezését segítik elő azok az ellentétes értelmű szavak, kifejezések is, amelyeket a Comeniust megelőző és a Comenius korabeli szerzők munkáiban is oly gyakran olvashatunk. Nem véletlen pl., hogy Raymundus de Sabundus Hispanus, a XV. századi kiváló orvosfilozófus Dialogi de Natura hominis (Lugduni Galliae, 1550), Theologia Naturalis (Venetiis, 1581) című írásainak hasábjain is oly gyakran funkcionálnak Comenius jelmondatának e kulcsszavai: sponte, violentia. Comenius 1661-ben arra vállalkozott, hogy magvas előszóval ellátva kiadja Sabundus alkotását, ezzel a címmel: Oculus fidei theologia naturalis, sive liber creaturarum De Homine et Natura ejus. Ante duo secula conscriptus, nunc autem Latiniore stylo in compenduim redactus a Johanne a Comenio oblatus, Amstelodami, 1661. Amikor Sabundus az ember természetéről, értelméről, érzelmi világáról, s annak fejlődéséről és formálásáról, neveléséről beszél, egymást kizáró ellentétezéssel a következő kontextusokban használja fel a comeniusi jelmondat két legfontosabb kulcsszavát: „Voluntas ad sponte volendum . . ." (Prologus); „. . . intellectum rerum, seu eligendi arbitrium libere ac sponte..." (Cap. XXXVI.); ,,. . . sponte, sine coactione . . . liberam et spontaneam, non coactam . . ." (Cap. CIX.); „. . . maximé sponte, non per violentiam . .(CXIII.); ,,. . . transformatio est naturalis, neque coacta aut violenta, sed libera, spontanea. . . amor quocunque vádit. . ." (Cap CXXXI.). .138