Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

minden erőszak, minden magától menjen. — Minden jószántunkból történjék, tűnjék el az erőszak világunkból. Az idézett magyar megfelelők valóban sokféleképpen értelmezhetők, illetőleg a mondatok eltérő értelmezéseket sugallnak. Vannak, akik nagyon leszűkítik a jelmondat mondanivalóját, és azért tartják „rokonszenvesnek" Comenius jelmondatát, mert ezzel is elítélte a testi fenyítést, az iskolai veréseket, az erőszakos módszereket (Tanügyi Űjság, 1972. 7. sz.). Mások úgy értelmezték a jelmondatot, hogy vele Comenius azt a kellemes, örömteli iskolai munkát propagálja, amelyben központi szerepet kap az autopraxia, az önálló tevékenység, az autopsia, a saját belátás, az autolexia, az önálló olvasási kedv, az önálló kutatási szándék (vö. még: Parnpaedia: Cap. VII. 2.). Próbálták úgy is értelmezni a jelmondatot, hogy abban Comenius a természetesen folyó módszerre, a természethez való igazodás elvére és gyakorlatára hívta fel a figyelmet. A jelmondat tehát tömören arra oktat, hogy a természet (natura) mutassa az utat az iskola' foglalkozásokban, s mind a tanítók, mind a tanulók önként (sponte) vállalják sajátos feladatukat. Ennek az értelmezésnek szellemében a comeniusi jelmondat sponte kulcsszava tehát ebbe a szinonimasorba illeszthető bele: naturaliter, libere, non violente. TJjabban egyesek megpróbálják kitágítani és filozófiai, sőt művelődéspolitikai síkra vetíteni a jelmondat igazi értelmét, valódi mondanivalóját, s azt állítják, hogy a lemma res kulcsszavának fogalmi tartalma és használati értéke a bennünket körülvevő valóságra, az egész emberi életre utal, s nemcsak az ember beavatkozása nélkül változó természetre. A jelmondatból tehát az tűnne ki, hogy Comenius az erőszakos és a romboló beavatkozással (violentia) szembeállítja az önként (sponte) vállalt alkotó emberi tevékenységet. Többen látják Comenius jelmondatában a toleráns filozófiának, általában a toleranciának pedagógiai vetületét is (Vö. Bakos: Einige aktuelle Fragen der Comenius-Philologie, Acta Comeniana 1972. 3. [XXVII.] 391—404. Bakos: A filológus Comeniusról a magyar vonatkozású nyelvészeti, terminológiai és textológiai problémák tükrében. Az Egri Tanárképző Főiskola Füzetei 537. sz.). Sokféle értelmezés született tehát meg Comenius jelmondatával kapcsolatban. Az egyértelműbb magyarázat érdekében a jelmondat kulcsszavait kell még alaposabban megvizsgálnunk. De fel kell vázolnunk azt a filológiai hátteret is, amelyben Comenius pedagógiai nézeteinek és szándékainak megfelelően a jelmondat kulcsszavai fogalmi tartalmukat és használati értéküket tekintve, sajátos fejlődésen mentek át. Comenius jelmondatának omnia fluant szókapcsolata értelmezésénél, használati értékének megállapításánál tekintetbe kell vennünk a megnevezési funkció indító okait is. Vannak, akik azt állítják, hogy ebben aszószerkezetben Hérakleitoszra, illetőleg Senecára utaló reminiszencia is megfogalmazást kapott, s így értelmezésében a következő rokonértelmű sort kell felhasználnuk: minden folyjék, minden mozogjon, minden változzon, minden fejlődjön. A mozgásban és a változásban fontos szerepet játszik a fejlődés mozzanata is. Az omnia szóalak értelmezését tekintve arról is szólnunk kell, hogy Comenius műveiben igen gyakran kapnak nyelvi szerepet az omnes, omnia, omnino nyelvi formák. Ebben a jelmondatban .137