Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

reteket a falusi élet hétköznapi jelenségeiről" [32]. Leninnél a „hétköznapi" kifejezés itt közösét, átlagosat, megszokottat jelent. Marxhoz és Engelshez hasonlóan lényegében nála is pozitív — legalábbis alapjaiban, lehetőségeiben pozitív — a köznapi tudat megítélése. Az alapvető elvi állásfoglalások mellett találunk műveiben a köznapi megismerésre, a köznapi tudat tartalmaira vonatkozó konkrét utalásokat is. Ilyen például az előítéleteknek a marxi értelmezéshez hasonló megítélése, melyekkel csak a tudományos elemzés veheti fel a harcot. Kimutatja, hogy az az előítélet, miszerint Oroszország nem kapitalista ország, ott a „népi ipar" a meghatározó, azért maradhatott fenn, „Mert semmiféle kísérlet nem történt arra nézve, hogy pontosan és félreérthetetlenül határozzák meg a gazdasági szerkezet adott, valóságos formáinak jellegét" [33]. Veszélyesnek ítéli meg a köznapi tudat azon vonását — mely bizonyos „elméletekbe" is behatolt —, hogy felszíni jegyekből általánosít: ha a munkásnak van földje, nincs kapitalizmus. Krivenkóra és a hozzá hasonlókra mondja: „ . . . a kapitalizmus értelmezése tekintetében nem jutottak tovább a hétköznapi vulgáris elgondolásoknál, amelyek szerint a kapitalisták gazdag és művelt vállalkozók" [34], s nem kíváncsiak e fogalom tudományos tartalmára. Márpedig a tudomány fejlődésének, s a valóság megváltoztatásának is egyik alapvető feltétele, hogy a gondolkodó ne ragadjon le a felszíni jelenségeknél, a lényeges összefüggések megragadására törekedjen. Antonio Gramsci munkássága sajátos helyet foglal el a marxista filozófia fejlődésében, különösen pedig a köznapi tudatra vonatkozó filozófiai ismeretek gazdagításában. A marxizmushoz kapcsolódik, de kérdésfelvetéseiben jelentős eltérés is mutatkozik a klasszikusokhoz viszonyítva. A köznapi tudat filozófiájának egyik központi kategóriája lesz, sokoldalúan elemzi azt, ugyanakkor túlzott szerepet szán neki a társadalmi viszonyok megváltoztatásában. Nála a filozófia is új értelmet nyer. A marxizmus vagy „a gyakorlat filozófiája" az ő értelmezésében a „hagyományos filozófiai problematika" meghaladását jelenti olyan értelemben, hogy az eddigi kettősség — köznapi gondolkodás — „magas" filozófia szétválasztását meg kell szüntetni, s a köznapi tudatból kiindulva egy olyan filozófia kidolgozását tartotta szükségesnek, mely a politikához és „ ... a gyakorlati élethez kapcsolódva és abba beleszövődve már elterjedt vagy elterjedhet, s így megújult, az individuális filozófiák koherenciájával és erejével rendelkező köznapi gondolkodássá váljék" [35]. Ez pedig a köznapi tudatnak az elméleti tudattal azonos szintre emelését is jelentené, ami a valóságban megoldhatatlan, nem is beszélve a kettő eltérő funkciójáról. Az így racionalizált köznapi tudat nála minden társadalmi változás feltétele. Ahogy Huszár Tibor kimutatta [36], a valóság megváltoztatásának megközelítésében jelentős hangsúlyazonosságok és jelentős eltérések is kimutathatók Gramsci és Lenin között. Lenin is fontosnak tartotta a köznapi tudat formálását a forradalmi változáshoz, de ő a változást nem tette közvetlenül annak feltételévé, az emberek létviszonyaiból indult ki, s nála szorosabb egységben van a gyakorlati és tudati átalakítás. Az értel12