Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

játosságok figyelembevételére, de fokozottabb szervezést és figyelmet követel meg a tanár részéről. A gyorsaság az a képesség, amely legkevésbé fejleszthető. Élettani kutatások igazolják, hogy ezen a téren eredményt főleg éppen a tárgyalt időszakban — tehát 6—10 éves korban — lehet elérni. A gyermek szervezete szerkezetileg alkalmas a rövid ideig tartó egyszerű, kis terjedelmű mozgások végrehajtására. Amint az élettani elemzésekből kitűnik, a gyorsasági gyakorlatok nagy megterhelést jelentenek a szervezet számára. A gyakorlatok végrehajtásához jelentős energiára van szükség, és ezt az energiaszükségletet még növeli a gyerekeknél tapasztalt fokozott anyagcsere. Mindez olyan helyzetet idézhet elő rövidebb-hosszabb időre, hogy a tartalékok már nem képesek a szükséglet fedezésére. Ezt mind a gyakorlatanyag, mind az alkalmazott eljárás kiválasztásánál figyelembe kell venni. A gyorsaság elsősorban idegizom-koordináció függvénye. Ennek szintjét kell nekünk elsősorban emelni és erre mindenekelőtt a futások változatos formában történő alkalmazásával van lehetőségünk. 6—7 éveseknél erre főleg a játékok keretén belül adódik lehetőség, ahol maga a futás és a játékban előforduló váratlan helyzet gyors mozgást kíván. Ilyenek: — különböző fogó játékok, — egyszerű sor- és váltóversenyek, — gyors futások 25—30 méteren. 8—10 éves korban a játékokban adódó lehetőségek további felhasználása mellett más gyakorlatok felhasználására is adódik lehetőség; — a helyes futómozgás kialakítását elősegítő gyakorlatok, — repülőfutások, — különféle fel-, le- és átugrások, (az akadályok szélessége ne legyen — több 30—40 cm-nél, magassága pedig 50—100 cm, — szökdelések egy és váltott lábon, — ugrások helyből és nekifutással, — 20—30 méterek lefutása maximális sebességgel. Mind a játékos, mind az ismétlésszerűen alkalmazott futásoknál ügyelni kell arra, hogy a gyerekeknek legyen megfelelő pihenési idejük. Az ismétlések száma ne haladja meg az ötöt, és az ismétlésre csak a nyugalmi pulzus visszaállása után kerüljön sor. A gyorsaság fejlesztésében felhasználhatjuk a gimnasztika gyakorlatanyagát is. Azokra a gyakorlatokra gondolok itt elsősorban, amelyek hozzájárulnak a működő izmok erősítéséhez, a reakcióidő csökkenéséhez. Pl.: — szökdelések különböző feladatok beiktatásával (kar- és lábmozgások, fordulatok), — különböző kiinduló helyzetből közelben levő (5—10 m) tárgy megérintése, megkerülése, — labdafeldobás a fej fölé, guggolótámasz vagy ülés, felállás és a labda elkapása, — szemben levő társak (2—3 m) labdaátadást végeznek egy vagy két labdával, versenyszerűen, 116