Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

lés azonban még igen labilis. Az ingerületi és gátlási folyamatok egyensúlya még nem alakult ki. Túlsúlyban vannak az ingerületi folyamatok. Jellemző a folyamatok nagyfokú irradiációja. Ez a magyarázata annak, hogy ezek a 6—10 éves gyerekek mindenre élénken reagálnak, hamar lelkesednek, figyelnek mindenre, de ugyanakkor ez a figyelem nem egyenletes, hamar fáradnak, és amiért még előbb lelkesedtek, másik pillanatban már nem érdekli őket. Képességek élettani jellemzői. Ezek után megvizsgáljuk azokat az alapvető testi képességeket, amelyeknek kifejlesztése már az adott korban is lehetséges, sőt a további fejlődés érdekében elengedhetetlenül szükséges. Elsősorban ezeknek a képességeknek az élettani oldalát kívánom megvilágítani. Valamennyi alapképesség fejlesztésére szükség van, egyiket sem lehet a másik rovására előnyben részesíteni. A vizsgálódás során követett sorrend tehát nem jelent a képességek esetében semmiféle rangsorolást. Az erő olyan képesség, amely bizonyos ellenállás legyőzését teszi lehetővé. Függ az alábbi tényezőktől: 1. Az izomrostok jellegétől. Az utóbbi évek vizsgálatai szerint az izomzat két, működésileg különböző jellegű, fázisos és tónikus izomrostokból áll. Mindkét fajta csaknem minden izomban közösen fordul elő. A fázisos rostok összehúzódási ideje rövid, viszont hamar fáradnak- Éppen ezért ezek elsősorban a gyors, igen rövid alatt végbemenő mozgásoknál játszanak döntő szerepet. A tónikus izomrostok összehúzódási ideje lényegesen hosszabb, így elfáradásuk is később következik be. Ezek tehát főleg a hosszabb ideig tartó, nagyobb állóképességet igénylő mozgásoknál játszanak szerepet. 2. Az izom fiziológiai keresztmetszetétől. Ez tulajdonképpen az izomban, meglevő rostok számát, azok erősségét jelenti. Az izomrostok száma születéstől kezdve állandó, erősségük azonban a fejlődés folyamán fokozódik. A fokozódás a ráhatás mértékétől, az igénybevételtől függ. Minden fajta ellenállás, amely feszültséget hoz létre az izomban, fokozó ingerként hat. 3. Az összehúzódásban résztvevő izomrostok számától. Egy izomnak valamennyi izomrostja egyszerre ritkán vesz részt az összehúzódásban. A kívánt erőkifejtés szerint váltogatják egymást. Hogy mennyi izomrost lép működésbe, az az impulzus áram frekvenciájától függ, amelyik a központi idegrendszertől az izomhoz fut. 4. A vérellátottságtól Rövid ideig képes az izom saját tartalékaival is erőkifejtésre, huzamosabb ideig tartó igénybevételnél azonban már szükség van a vér által szállított tápanyagokra és oxigénre, valamint a keletkezett melléktermékek elszállítására.