Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Lenin értelmezéséhez hasonlóan már Marx is felismeri az ösztönösség sajátos jellegét a köznapi tudatban, mely ezen értelmezésben elsősorban nem a tudatosság hiányát jelenti, hanem annak alacsony fokát, a tudatosság kezdetét. Marx és Engels műveiben a „józan ész" és a „közönséges tudat" terminológiák mellett megjelennek a „népi tudat", népi fantázia" kifejezések is, amelyek — mint később kitűnik — pozitív értékelést takarnak. Gramsci Marxra hivatkozva fogalmazza meg, hogy „egy népi meggyőződésnek gyakran anyagi erő jellegű energiája van" [19]. Marx különösen értékesnek tartja a „népi fantázia" produktumait: „A görög művészet előfeltételezi a görög mitológiát, vagyis azt, hogy magát a természetet és a társadalmi formákat nem-tudatos művészi módon már feldolgozta a népi fantázia" [20], s ezáltal alapja s feltétele is a művészet fejlődésének. Ugyanakkor a hagyományok, népi hiedelmek szilárdsága gyakran éppen a tudati fejlődés akadálya, mivel „ . . . az előző nemzedékek hagyományai lidércnyomásként nehezednek az élők értelmére" [21]. Marx és Engels a mindennapi megismerés sajátosságaiként kimutatják, hogy az megmarad a jelenség szintjén, csak a külső összefüggéseket tudja kimutatni, emprikus jellegű, azaz nem képes behatolni a törvényszerűségek világába. Náluk is találunk olyan gondolatot, melyet majd Gramsci és Lukács György részletesen elemez, hogy a vallás és a köznapi tudat sok rokonvonást mutat. Marx szerint a vallás kiküszöbölése a köznapi tudatból azért is igen nehéz, mert a köznapi tudat empirikus jellege akadályozza a lényeges összefüggések felismerését. Emiatt is „A teremtés a népi tudatból nagyon nehezen kiszorítható képzet. A természetnek és az embernek önmaga általi léte felfoghatatlan számára, mert ellentmond a gyakorlati élet összes kézzelfoghatóságának" [22]. Marx és Engels elmélete megteremtette a köznapi tudat marxista értelmezésének alapjait. Az utánuk következő marxista gondolkodók az ő elvi jelentőségű megállapításaikból indultak és indulnak ki, miközben gazdagítják, egyre sokrétűbben bontják ki ennek tartalmi vonatkozásait, szerkezeti sajátosságait, társadalomban betöltött szerepét. Leninnek a társadalmi tudattal, ezen belül a köznapi tudattal kapcsolatos gondolatait és álláspontját jól jellemezhetjük Marx „Feuerbach téziseinek" egyikével: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték, a feladat az, hogy megváltoztassuk" [23]. Filozófiai vizsgálódásai szorosan kapcsolódnak a szocializmusért folytatott politikai harchoz. Mivel e harc a tudatosság magas fokán álló forradalmárokat igényel, kiemelkedő szerepet kap nála az ösztönösség-tudatosság viszonyának elemzése, többek között a Mi a teendő? című művében. Hermann István szerint [24] Lenin e kérdést nem mint filozófus veti fel. Az eredmény szempontjából azonban ez teljesen mellékes, mivel erre vonatkozó gondolatai a filozófiát is gazdagították. A gyakorlati politikai feladatok miatt foglalkozik e problémával, de ráérez arra, ami filozófiailag is lényeges, ugyanis az ösztönösség-tudatosság nemcsak a munkásmozgalomban vált centrális kérdéssé, hanem a kor polgári filozófiájában is. 10