Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

dig semmilyen kémiai eszközről sem tesz említést [55]. A szegedi piarista gimnázium, amelyik büszkén emlegette, hogy ,,A természettani műterem oly jelentékeny, miszerint a versenyt hazánk bármely műtermével kiállhatja", ugyanakkor viszont kémiai vonatkozásúnak csak a természetrajzi szertár ásvány gyűjtemény ét és az 50 darabból álló ,,jegecmintát" (kristályokat) mondhatjuk [56]. Nem tekinthetjük tehát ideálisnak a Bach-korszak kémiaoktatásának tananyagát, főleg azonban nem lehetünk megelégedve az iskola kémiai felszereltségével, ennek ellenére meg kell állapítanunk, hogy egy magasabb szintről való erős visszalépést jelentett, amikor a kiegyezés során a magyar uralkodó osztály, visszakapván a tanügyek irányítását, olyan tanügyi reformot hajtott végre, amelynek során a fizikából törölte a kémiai részeket és azokat az alsó tagozat IV. osztályos ásványtanába utalta, ott is hangsúlyozva, hogy ,,A tanításnak e czím keretében semmiképp sem szabad belevonni a chemia rendszerének, bármily csekély terjedelemben is, vázlatos előadását; a kiszemelendő anyagnak határozott vonatkozásban kell állnia a természetrajz tanításához" [57]. Űgy hiszem ezek a sorok külön értékelést nem is kívánnak. Az oktatás nyelve Rendkívül fontos és tanulságos a Bach-korszak kémiaoktatását vizsgálva szemügyre venni az oktatás nyelvét is. Olyan történelmi korszakról van ugyanis szó, amikor az elnémetesítés a kormányzat célkitűzései között — burkoltan vagy nyíltan, de kétségtelenül — szerepelt. A magyar nyelv teljes és nyílt elnyomásával nem próbálkozhattak, de még a rejtett elnémetesítési szándék is bizonyos tényezők összejátszása folytán éppen ellenkező hatást ért el. A szabadságharc előtt városaink többségének kultúrájában igen nagy súlyt, gyakran túlsúlyt képviselt a németül beszélő lakosság (elsősorban a polgárság), a szabadságharc bukása után viszont feltartóztathatatlanul megerősödött a már előzetesen megindult magyarosodási folyamat, elsősorban azért, mert a városok fejlődő, kapitalistává vált ipara egyre több munkást igényelt a felszabadult (legnagyobbrészt magyar anyanyelvű) parasztságból. Valószínűnek tarthatjuk azt is, hogy a szabadságharc emléke miatt, s nem utolsósorban a helyenként ügyetlenül, durván alkalmazott németesítési próbálkozások ellenhatása folytán a soknemzetiségű ország számos idegen anyanyelvű tagja azonosult lelkileg, később nyelvileg is a magyarsággal. A magyar oktatási nyelvnek (főleg a kémiában) különösebb tradíciói nem voltak, hiszen törvényileg csak az 1844. II. tc.-től, a valóságban csak 1848-tól volt Magyarországon általánosan magyar az oktatási nyelv. A többször említett Schirkhuber 1851-ben így szólt a könyve első kiadásakor fennállott helyzetről: „Hét év előtt olly időben látott világot a munka, mellyben a fölsőbb tudományok ez ága honunk legszámosabb intézeteiben még latinul taníttaték; és midőn a honi nyelveni előadhatás sza101