Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

badsága (1848) beállott, a fölsőbb tantermek országos bonyodalmaink miatt tanulók nélkül maradtak" [58]. A szabadságharc bukása után egy ideig kérdésessé vált, mi lesz az oktatás nyelve a középiskolában. Az Entwurf azonban felvilágosult módon úgy határozott, hogy „Minden nemzetiségi nyelv lehet a gimnáziumokban oktatási nyelv" [59]. A népiskolákban ez nem is lehetett — természetesen — kérdéses. Nem történt az Entwurfban intézkedés a reáliskolák oktatási nyelvéről. Minden valószínűség szerint tudatosan arra törekedtek, hogy ezek a hagyomány nélküli, új intézmények legyenek a németesítés faltörő kosai. Valahogyan így érezhette a pozsonyi reáliskola igazgatósága is, amikor az úttörő jellegű iskola első (1851-i) évkönyvében legelőször is a reformkor nyelvháborújára emlékezett a reáliskola történetének elején, mintha ez lett volna az iskola alapításának legfontosabb mozgatója [60]. Később a magyar nyelv használata ebben az iskolatípusban is előretört. A szegedi alreáliskola első, az 1854 5. tanévi „Névsora", amely a tanulóknak az egyes tárgyakból elért eredményeit közölte egy íves papíron, csak magyar nyelvű és a „Nyelv- és irálytan" című tárgynál előbb szerepelt a magyar mint a német nyelvből nyert osztályzat [61]. A pécsi alreáliskola vegyes nyelvhasználattal indult, a német nyelven kívül a váltó- és vámismeretet, a könyvhitelt, a kémiát, és az építészetet azonban csakis németül tanították. 1858 októberében a város és az iskola vezetősége kérte az egyedüli magyar nyelvhasználatot. Csaknem egy évbe került, míg 1859. augusztus 20-án (egy nappal Bach bukása előtt!) megjött a válasz Sopronból: „Hiányos értesítések az illetők részéről tartóztatták a m. helytartóságot a n. városi tanács . . . kérelmét illetőleg határozmányát helybenhagyni". Még azt is hozzátették álszent módon, hogy „a cs. k. helytartóságnak egyáltalán nincs szándékában az iskolaszakban németesíteni, és a magyar országos nyelvet elnyomni akarni" [62], s csak arra utasította az iskolát, hogy azoknak, akik nem tudnak jól magyarul, az előbb említett tárgyak „német nyelven is megmagyarázandók". A Bach-korszak végére tehát a magyar gyerekek minden általánosan képző iskolában anyanyelvükön tanulhattak, így érthető, hogy Bach bukása után 1860-ban a pesti egyetem is magyar tannyelvűvé alakult át. A magyar nyelvű kémiai oktatásnak volt egy egészen jellegzetes sajátsága. A reformkor alatt a kémia vezető egyéniségeinek (elsősorban Schuster, Bugát, Nendtvich professzoroknak) működése során kialakult egy egészen különleges ,,magyar vegytani műnyelv", amely nemcsak a német, hanem a latin, görög és minden nyugati nyelvtől való elszakadást tűzte ki céljául. Ennek az elveiben is nagyon mesterkélt nevezéktannak már a legerősebb purizmus idejében is voltak ellenfelei, a szabadságharc bukása után eléggé megerősödött az ellenfelek tábora. Voltak, akik visszatértek a természetes magyar nyelvfejlődés eredményeihez, akik tehát pl. nem higanyról beszéltek, hanem kénesőről stb. így jártak el elsősorban a népiskolai tankönyvek, különösen Grynaeus igyekezett elkerülni az akkor pedig már elég általánosan elterjedt műnyelv használatát. 102