Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

évfolyamot már pedagógiai főiskolai évfolyamként indították be. 1948 nyarán két újabb pedagógiai főiskola felállítására került sor. Ekkor jött létre a pécsi és a debreceni pedagógiai főiskola. Meg kell állapítanunk, hogy a pedagógiai főiskolák képzési célja és feladata sem 1947-ben, sem 1948-ban még nem volt világos. Egy volt csupán mindenki előtt tisztázott, hogy ha az általános iskolák oktatásában nem akarnak jelentős színvonalcsökkenést, aikkor mielőbb nagy tömegben kell képezni megfelelően felkészített szaktanárokat. Erre a feladatra a régi tanítóképzők nem voltak alkalmasak, de nem voltak alkalmasak a tudományegyetemek sem, ahol a felszabadulás előtti arisztokratikus elzárkózás és a tudományos kutatások elsődlegessége még a középiskolai tanárképzést is kissé lebecsülte. A képzési cél tisztázatlansága erősen rányomta bélyegét az első évek munkájára. Kezdetben a főiskolát irányító minisztériumi szervek úgy képzelték el, hogy a pedagógiai főiskolák az általános iskolák alsó és felső tagozatára egyaránt képezzenek nevelőket. 1948-ban ennek megfelelően tervbe vették a régi tanítóképzők megszüntetését és pedagógiai gimnáziumok alakítását. Feltételezhetően ezt az elképzelést támogatta Faragó László is, a budapesti pedagógiai főiskola első igazgatója, aki a főiskola feladatáról és szervezetéről írt egyik cikkében, 1949-ben azt mondja, hogy „olyan pedagógusok kialakításáról van szó, akik alsó fokú osztálytanításra, felső fokon pedig bizonyos tárgycsoportok szaktanítására nyernek képesítést". A főiskolán a képzési idő hat félév volt. A jelentkezők az alábbi szakokra kérhették felvételüket: A/l. magyar nyelv és irodalom—angol nyelv, A/2, magyar nyelv és irodalom—francia nyelv, A/3, magyar nyelv és irodalom—orosz nyelv, B. magyar nyelv és irodalom—történelem, C. földrajz—természetrajz—az ember élete, D. matematika—fizika—vegytan. A B—C—D-szakcsoportokra iratkozott hallgató köteles volt még egy szaktárgyat választani a következőkből: rajz, testnevelés, kézimunka, gazdasági gyakorlatok, háztartási gyakorlatok, kereskedelmi gyakorlatok. Ezek szerint tehát a képzés részben kétszakos, részben háromszakos, részben négyszakos volt. A szakok rendszere erőteljes humán, azon belül a nyelvi jellegű képzés túlsúlyára utal. A természettudományos képzés színvonala viszont nem lehetett magas. Mindenesetre nehezen képzelhető el, hogy a tanítói munkára való felkészítés mellett a főiskola matematikafizika—kémia—testnevelés szakos hallgatójának miképpen nyújthatott kielégítő szakképzést. 4