Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

mintegy 320 fajta szakfolyóirat és az intézmény egyre fejlődő könyvállománya alig teszik hihetővé az elmúlt évtizedek ez irányú nehézségeit. Az anyagi feltételekkel kapcsolatban elmondhatjuk, hogy azt már részben 1949 tavaszától „tudományos céltámogatás" címén élvezte főiskolánk. A feljegyzések és hivatalos levelek szerint elég változatosan ugyan, de az első években (1949—52) havi 6000—30 000 Ft-ig terjedő összeget biztosított főhatóságunk, főleg könyvek, felszerelések és tudományos oktatói segélyek céljaira. Az anyagi támogatás az ötvenes évek közepe táján csökkenő tendenciát mutatott, majd egy-két évben meg is szűnt. A tudományos munkát a kezdeti években még az ún. tudóspótlék folyósításával is ösztönözték, mely a törzsfizetés járulékos része volt (1948-ban havi 400 Ft). 1963-tól az MM rendszeressé tette a főiskolai tudományos kutatás anyagi támogatását a Tudományos Kutatási Fejlesztési Alap (TUKUFA) összegének rendszeres évi folyósításával. Bár ennek nagyságrendje az utóbbi évtizedben 160—430 000 Ft között változott, mégis igen jelentős mértékben, nagy anyagi biztonságot teremtve támogatta az egyre fejlődő főiskolai kutatómunkát. Ma már ott tartunk, hogy a TUKUFA-összegeken kívül évenként csupán a kutatással kapcsolatos utazási költségekre 80—• 100 000 Ft-ot biztosítunk oktatóinknak. Természetesen a műszerezettség, speciális helyiségek biztosítása stb. az elmúlt két évtizedben főleg a természettudományos kutatás szempontjából a határozott fejlődés ellenére sok gondot okozott. Nem lehet viszont továbbra seim célunk olyan berendezések rendszeres kiépítése, melyek erősen távol állnak a főiskolai profiltól. Ezért szükséges, hogy a speciális témát kutató szakembereink más intézmények támogatását is élvezzék. Az elmúlt 20 év alatt igen jó szakmai kapcsolatokat építettünk ki a környező egyetemek rokontanszékeivel (KLTE, ELTE, NME, DOTE), ahol a speciális felszerelés mellett a megbízható szaktanács, a sok-sok jóindulatú kartársi biztatás, a modern szakmai irányítás mindig rendelkezésére állt a dolgozni, kutatni akaró egri oktatóknak. A személyi feltételek adottságairól igen nehéz történeti áttekintést adni. A főiskola kezdeti éveiben (1948—52) az oktatók létszáma 18—30 fő között változott, ami azt jelentette, hogy szinte 1—2 tanár alkotott egyegy tanszéket oktatási segédszemélyzet nélkül. Ilyen körülmények között az oktatás ellátása is heroikus helytállásit igényelt. A tudományos kutatás akkor egy-két csodálatos ambícióval rendelkező tanár ügye volt csupán. Ezek magvát az a négy egyetemi magántanár képezte (dr. Hortobágyi Tibor, dr. Némedi Lajos, dr. Papp István, dr. Varga Zoltán), akik alapító tagjai voltak a főiskolai testületnek. Hozzájuk csatlakozott néhány igen ambiciózus fiatal kolléga (dr. Both György, dr. Csabai Tibor, dr. Kiss Kálmán, dr. Gelei Gábor), akik a pedagógiai munka mellett érezték a felsőoktatásból adódó tudományos felelősségüket is. Az oktatók létszáma 1953-ban ugrásszerűen megnőtt, ami természetesen az eddiginél jobb személyi feltételeket jelentett tanszékeinken, bár az 1960-as évek elejéig a tanszékek egyetlen nem tanári alkalmazottja a takarítónő volt, mert a laboránsok, technikusok, gépírónők fokozatos tanszéki beállítása csak 1958—1960 után, viszonylag hosszú ütemben, került sor. 1963-tól állt módunkban szerződéses vagy tiszteletdíjas külső 62