Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

mezett iránymutatásuk nélkül az intézmény tudományos életének irányítása elképzelhetetlen. Jelenleg a második 3 éves tudományos terv szerint halad tanszékeink kutató tevékenysége, melyet minden periódus végén tanácsülés előtt értékelünk. Az oktatók bevonása a rendszeres tudományos tevékenységbe és irányítása természetesen nem volt egyenes és zökkenőmentes folyamat. Amint a számadatok is mutatják (1. táblázat), 1966-ig hozzávetőlegesen az oktatói kar fele végzett viszonylag rendszeres tudományos tevékenységet. Az utóbbi 5—6 évben viszont aránylag gyors fejlődés következtében a tanárok mintegy 70 százaléka jutott el az igényesen végzett tudományos munkához. A tudományos igényekkel párhuzamosan természetesen nőtt a kutatott témák száma is, melyeknek az oktatók létszámához viszonyított emelkedő jellege azt is bizonyítja, hogy az utóbbi években még nem a legszerencsésebben próbálkoztunk a témák szűkítésével, a tudományos témakoncentrációval. A tudományos munka szervezésének egyik legfontosabb része az utánpótlás biztosítása volt, vagyis a fiatal kollégák bevonása és ránevelése az oktatást segítő tudományos munkára. Az 1950-es években a főiskolára került fiatal tanársegédek nagy része főiskolát végzett. Az első feladat számukra az egyetem elvégzése volt. Ez néhány szakmában, a lehetőségek hiánya miatt, elég vontatottan ment és zömmel 1958—60 körül fejeződött be. Ezzel magyarázható az a tény, hogy fiatal oktatóink tudományos tevékenysége főleg az ötvenes évek vége felé kezdett igen eredményesen kibontakozni. Ezt az elemi erővel kibontakozó tudományos munka iránti igényt a főiskola vezetői már 1959 táján irányították és szervezték. Kezdtek elszaporodni az olyan szervezett beszélgetések, melyek a fiatal oktatók tudományos munkába való bevezetésének módszereit tárgyalták. Egy-két tanszékvezető saját tudományos munkájába bevonta fiatal kollégáját (bár ez még most is kevés!). Évkönyvünk első két kötetében (1955—56) már szép számmal jelentek meg cikkek tanársegédek tollából. A hatvanas évek elején kezdtek szaporodni a tanszéki referáló értekezletek, melyek igen alkalmas fórumok voltak a fiatal munkatársak első szárnypróbálgatásai számára. Ekkor kezdtek divatba jönni a főiskolai tudományos ülések (1963, 1964, 1965, 1968, 1969, 1970), melyeknek főleg pedagógiai és ideológiai jellege szintén jó lehetőséget biztosított az egyre izmosodó fiatal kutatótanárok tudományos szerepléséhez. Sok-sok körülmény hatására egyre gyorsabban olyan atmoszféra teremtődött intézményünkben, amely a hatvanas évek közepén már szinte kedvet csinált a szerény igényű kezdő szakember tudományos tevékenységéhez. Megjelentek az első fiatal aspiránsok, és 1961-től szinte minden évben új egyetemi doktori címet szerzett egy-két fiatal oktatónk. Sőt 1971-ben a főiskola két „saját nevelésű" oktatója (dr. Nagy József és dr. Szűcs László) elnyerte a tudományok kandidátusa fokozatot is. A tudományos munka említett szervezeti átalakulásai nem spontán módon mentek végbe. Éles és heves belső vitákban kellett utat törni a tudományos munka széles fronton való egészséges fejlődésének olyan felfogásokkal szemben, mint pl. amelyek a tudományos munkát a társadalmi 59