Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

1968—69-es tanév második felében következett be, amikor átmeneti program alapján már az első évben jelentős ilyen irányú képzést biztosítottunk. Hosszas előkészítő munka után 1970 őszén került sor az új reformtanterv bevezetésére. Az új tanterv fő jelszava a korszerűsítés és iskolaközpontúság volt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy az általános iskolai pedagógusképzés fő feladata olyan tanárok képzése, akik elsősorban az általános iskolai oktató-nevelő feladatok ellátását tartják szem előtt, és ugyanakkor fel vannak vértezve a korszerű módszerekkel. Az új tanterv értelmében vezettük be 1970 őszén a beszédművelés oktatását a nem magyar szakos hallgatók részére, ugyanekkor kezdtük meg az iskolaegészségtan oktatását, amely minden hallgató számára kötelező volt. Több évi kísérletezés után tantervszerűen ekkor indult meg az audiovizuális eszközök használatának oktatása, amely — kivéve a műszaki és fizika szakos hallgatókat — ugyancsak minden hallgató számára kötelező volt. Lényeges előrelépés volt nyelvoktatásunk terén 1970 őszén a nyelvi laboratórium felállítása. Közel félmillió forintos költséggel, 24 fülkés laboratóriumot állítottunk fel. 1970 őszén a minisztérium rendeletére 25 fővel megindult főiskolánkon a magyar—angol szak. Az orosz és angol szakos hallgatók nyelvi képzése jelentős mértékben a nyelvi laboratóriumban történik. Az 1970 szeptemberében bevezetett tanterv keretjellegű volt, amely nagyobb önállóságot biztosított a tanszékeknek az előadási, illetve gyakorlati szemináriumi feldolgozásra szánt anyagrészek arányainak megállapításához. Ezzel a tanterv nagyobb alkalmazkodási lehetőséget nyújtott egy-egy csoport előképzettségéhez, tanulmányi szintjéhez és érdeklődési köréhez. A főiskola tanszékei messzemenően éltek is a kerettanterv adta lehetőségekkel, és a korábbi évekhez viszonyítva csökkentették az előadások óraszámát, a szemináriumok, gyakorlatok számát pedig növelték. Ugyancsak lehetőséget adott a kerettanterv arra, hogy a tananyagon belül az egyes szakbizottságok, sőt tanszékek bizonyos ésszerű átcsoportosítást hajtsanak végre. Az új tanterv a régihez képest lényegesen csökkentette a hallgatóknak félévenként előírt vizsgák számát is. A vizsgaszám csökkentésével arányosan nőtt a gyakorlati jeggyel záródó tárgyak száma. A tantervnek ez az intézkedése több vonatkozásban is kedvező hatású volt: — emelkedett a tanulmányi színvonal még akkor is, ha a tanulmányi átlagok ezt nem tükrözték, mert az oktatók éppen a kevesebb vizsgára való tekintettel szigorúbbak voltak; — az elővizsgák rendszere fokozatosan megszűnt, a vizsgahalasztás pedig lecsökkent; — a korábbi csoportos vizsgák helyett bevezettük az egyéni vizsgát, s így voltak hallgatók, akik már a vizsgaidőszak közepére eredményesen befejezték az előző félévet; — nem egy hallgató már az adott vizsgaidőszakban kijavította sikertelen vizsgáját. A vizsgaszámok csökkenése és a gyakorlati jeggyel záródó studiumok növekedése jó hatással volt az oktatás tartalmára és módszerére is. Azoknál a tantárgyaknál, amelyek a régi tanterv szerint kollokviummal záródtak, de az új szerint gyakorlati jeggyel, a félév során a hallgatók 3 33