Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán
1966 tavaszán megalakult a minisztériumban a pedagógusképző osztály, mely az egész általános iskolai pedagógusképzés irányítását és felügyeletét ellátta. Ettől kezdve ez alá az osztály alá tartoztak a tanárképző főiskolák is. A pedagógusképző osztály még inkább azzal a céllal, elképzeléssel és feladattal jött létre, hogy az általános iskolai pedagógusképzésben a pedagógiai és módszertani szempontokat fokozottabban érvényesíti. A pedagógusképző osztálynak kimondottan az volt az állásfoglalása, hogy az általános iskolai tanárképzésben is a szaktárgyak elsődleges szerepét bizonyos mértékig csökkenteni kell, s a tanárképzés munkájában is a fő súlyt a kissé lemaradt pedagógiai és szakmódszertani ismeretek emelésére kell fordítani. 1966 nyarán újabb változás következett be a főiskola vezetésében. Ötévi igazgatói munka után dr. Szántó Imre elfogadta a szegedi József Attila Tudományegyetem meghívását a Középkori Magyar Történeti Tanszék élére és eltávozott a főiskoláról. Utóda, dr. Szűcs László, a Kémia Tanszék vezetője lett, aki munkatársaival együtt tovább haladt az általános iskolai tanárképzés korábbi útján, s a pedagógusképző osztály koncepciójának megfelelően igyekezett azt magasabb színvonalra emelni. Az 1964-es tanévben a kétszakos képzésre való áttérés még a régi tantervek alapján történt meg, az új tanterveket csak 1968—69-re készítették el és gyakorlatilag a reformprogramok bevezetésére csak az 1970—71-es tanévben került sor. Közben elsősorban a minisztérium részéről történtek kezdeményezések új tárgyak bevezetésére, amelyek feltétlenül gyakorlatibbá tették az általános iskolai tanárképző munkát. A főiskola vezetői és oktatói is érezték, hogy a tanárképzés gyakorlati munkájában hiányosságok vannak. Voltak a tanárképzésnek olyan területei, amelyek kimaradtak látószögünkből. A minisztérium ]**zdeményezésére az 1968—69-es tanévtől kezdve fokozottabb hangsúlyt kapott az úttörő- és osztályfőnöki munkára való felkészítés. Ez a két terület rendkívül jelentős az általános iskolai tanári munkában, s ez ideig tanárképző tevékenységünkben nem foglalt el kellő helyet. Űttörővezetéssel a korábbi években, sőt a főiskola megalakulásától kezdve foglalkoztunk, ez azonban elsősorban elméleti jellegű volt, most viszont a főiskolai hallgatók jelentős gyakorlati képzésben is részesültek. Az elméleti anyag elsajátításán túl minden főiskolai hallgató egy nyáron kéthetes úttörővezető-képző táborban vett részt, féléven keresztül pedig úttörőcsapatoknál teljesített raj vezető-helyettesi munkát. Az úttörővezetőképzés új formájának kialakulása után alakult meg a Neveléstudományi Tanszék mellett az úttörőkabinet, ahol évenként teljesen önkéntes alapon 40—50 hallgató dolgozik és készül fel intenzíven az úttörővezető munkára. Az osztályfőnöki munkára való felkészítésnél komolyabb hiányosságok voltak. Ezek a hiányosságok különösen a vidéki tanítási gyakorlatok alkalmával már korábban is felszínre kerültek. Vidéki tanításokon levő hallgatóinkkal szakmai és módszertani szempontból a fogadó iskolák elégedettek voltak, de kifogásolták, hogy az osztályfőnöki munkára nincsenek előkészítve, és nem tudják azokat a formai követelményeket sem, amelyek az osztályfőnöki munkával együtt járnak. Valóban szükséges volt tehát, hogy az osztályfőnöki feladatokra fokozottabban felkészítsük a hallgatókat. Ez az 32
