Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Csehov drámái a moszkvai és leningrádi színpadokon 1950—1970 között

Kétségkívül Csehov nagy reneszánszát éli most a világ színpadain. Nagynevű és kezdő rendezők egyaránt megkísérlik a sajátos csehovi miliő és gondolatvilág visszaadását. Néhány rendezés a romantikus-szentimentális elvágyódást fogalmazta középponttá, és a nosztalgia, a cvikkeres századforduló hangulata, az epekedő-lebegő szerelem szőtte át az egész előadást. Egyes rendezők szertartásos tisztelettel kezelik Csehov színműveinek szövegét, de meghamisítják lényegüket. „Nem a folyton változó, előrehaladó idővel, a kor lényegével szembesítik őket, hanem felszínes divatok, múló hangulatok illusztrációivá teszik."

2 Majd minden évtizedre esik egy olyan Csehov-bemutató, amely messze kiemelkedik a többi közül, s mintegy meghatározza a kor Csehovjátszását. Hiszen még a tradíciókhoz hű maradva is, mindig kell valami újszerűt, felfogásban modernebbet érezni a színpadon. Az elmúlt évek nagyobb vitái elsősorban a Sirály és a Három nővér színrevitele körül bontakoztak ki. Mivel a csehovi dramaturgia problematikája még ma sem egyértelműen lezárt tézis, hanem — mint minden korszakváltó újrarendezéskor kiderül — további elmélkedést igénylő izgalmas téma, ezért az egyes rendezők színpadi alkotásai a csehovi dramaturgia értelmezésének mindig jelentős állomásai. Minden újabb bemutató — a legjobbak sok tekintetben a klasszikus hagyományokon alapulnak, abból táplálkoznak — hozzáad egy-egy új szempontot, momentumot a Csehov-játszáshoz. Az utóbbi két évtized egyik legsikeresebb Csehov-rendezése a leningrádi Tovsztonogov nevéhez fűződik, aki igényesen hű maradt a szerző világához, gondolkodásmódjához, és mégis mindezt úgy tette, hogy a tradíció rangját nem sértve, a mai néző számára is tanulsággal szolgált. I. Csehov drámái tartalmi és formai szempontból egyaránt újszerűek. Az előző korszakok klasszikus hagyományaival szakítva, sajátos és jellegzetes stílust teremtett. A Csehov előtti társadalmi drámák egyik alapvető vonása az volt, hogy a 'mindennapi élet ábrázolását elfedték és elnyomták az események. A hétköznapok, a leginkább megszokott, általános életforma felmutatása szinte teljesen hiányzott ezekből a darabokból. Az élet folyásának egyenletes, semleges időszakát csupán a dráma kezdetén ábrázolták, mint expozíciót, a cselekmény bonyolításának kiindulópontját. A. továbbiakban az egész dráma párbeszéd-szövevénye a cselekményt szolgálta, s az élet megszokott rendje teljesen háttérbe szorult, csak időnként emlékeztek rá, futólag szóltak róla. Egészen másképpen van Csehovnál. Nem keresi az eseményeket, ellenkezőleg, arra koncentrál, ami az életben a legmegszokottabb. Csehov meglátta, hogy az élet drámája éppen a hétköznapok halk folyásában megy végbe, amikor semmi sem történik. A mindennapi élet békés menete az író számára nem egyszerű környezet, háttér és nem is a cselekmény kiindulópontja, hanem az élet drámájának a szférája, azaz alkotó tevékenységének közvetlen és alapvető objektuma. Ezért Csehovnál, minden hagyomány ellenére, a cselekmény a perifériákra szorul vissza, mint időben 246-