Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Csehov drámái a moszkvai és leningrádi színpadokon 1950—1970 között

is jelentéktelen részlet, ugyanakkor a gyakran, nap mint nap ismétlődő, mindenki számára megszokott képezi a darab tartalmának alapját, fő masz­szívumát. A csehovi drámák cselekménye nem terjed túl az élet mene­tének megszokott keretein. ..A külső eseménytelenség, a látványos moz­dulatlanság mögött ugyanis a hősök félig tudatos lelki-szellemi izgalmai hullámzanak, reakcióként a világ egyhangúságára. A shakespeare-i drá­mával ellentétben, Csehovnál nincsenek nagy szenvedélyek és összeomlá­sok, a világ tovatűnő hangulatok szövevénye, a drámai lüktetés mégsem hiányzik, csak láthatatlan: az ember magával az élettel jut mély, megfog­hatatlan ellentétbe, s ez a konfliktus felfokozza mind tehetetlensége tu­datát, mind álmai poézisét. Ily módon a csehovi színmű a hétköznapok drá­mája és költői tiltakozás a hétköznapiság ellen, szimbólumokkal átvilágí­tott lírai naturalizmus." 3 A csehovi dramaturgia újdonságai — az intrikák mellőzése, a külsőd­leges eseményesség háttérbe szorítása, a mindennapi élet tenyeinek szín­revitele, a belső, lelki történésekre való összpontosítás, a jellegzetes „szö­vegalatti áramlás" mind szokatlanok voltak a drámairodalomban. Éppen ezért nyilvánvaló, hogy a drámák banális felszíne mögött lényeges mon­danivaló lappang, s egy-egy jelentéktelennek tűnő gesztus vagy szürke, apró mozzanat mögött emberi, etikai tragédiákat kell látnunk. Sajátos értelmezést nyer Csehovnál a konfliktus fogalma is. Drámáinak konfliktusai nem a különböző érdekszférák akarati erőinek szembeállítá­sából, hanem az objektíven meglevő ellentmondásokból adódnak, melyek­kel szemben hősei egyéni akarata tehetetlen. Az összeütközések legtöbb­ször alig fejezik ki a hősök jellemét. A drámák szereplőinek igazi arculata nem a hirtelen felforrósított konfliktus kirobbanásának pillanatában mu­tatkozik meg, hanem a hosszúra nyúló helyzetekben. Az összeütközés új, szokatlan funkciót tölt be, csupán a hősök lelki drámájának: érzékletes fel­mutatására szolgál. A mély konfliktusok nemcsak a drámai hősök közötti dinamikus harcban realizálódhatnak, hanem akkor is, mikor azok kilátás­talan helyzetüket felismerik, amelyet a drámai cselekmény változtatha­tatlannak rajzol. A csehovi intellektuelek bánata, keserűsége nem a szín­padon születik, hanem már a darab expozíciójában jelen Van. Ugyanígy a hősök konfliktusait is már a dráma elején kialakultnak látjuk Minden szereplőnek saját drámája van, külön-külön szenved, de részt vesz a ha­gyományos életben. Csehov finom tapintattal érzékelteti, nogy hősei —• bár velük érez — a körülmények ártatlan áldozatai, de egyidejűleg vétke­sek abban, hogy túl könnyen, harc nélkül hajoltak meg reménytelennek tűnő sorsuk előtt. A kiváló drámaíró a belső, lelki konfliktusokat helyezte mindig elő­térbe a külsődleges, látványos összecsapásokkal szemben, ae ez semmi­vel sem kevesebb a másiknál. Drámai művei nem a konfliktusok lépésről lépésre való kibontását ábrázolják, hanem hangulatokkal csupán annak meglétét érzékeltetik, s a sűrűsödő összeütközések ismétlődése helyett egy pátosztól áthatott nagy életképet rajzolnak. Csehov drámáiban mozgalmas mozdulatlanság van. Minden drámája lényegében úgy végződik, ahogy kezdődött. Bármilyen furcsán hangzik, ott lehetne folytatni azokat, ahol elkezdődtek. Mindezek ellenére az ab­247-

Next

/
Thumbnails
Contents