Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

széki helyzet, és 1950 szeptemberétől december elejéig Papp László harmadéves főiskolai hallgató, aki ekkor már mint demonstrátor működött a tanszéken, látta el az elméleti órák jelentős részét. Szemináriumok, tanulókörök vezetésébe harmadéves és másodéves hallgatók is bekapcsolódtak és két középiskolai tanár is részt vett szemináriumok tartásában. 1950. december 1-ével került a történelmi tanszék élére dr. Szántó Imre fiatal keszthelyi középiskolai tanár, akivel a tanszék vezetése hosszú időn keresztül megoldódott. 1950 őszén a főiskola minden irányító szervének fő feladata volt az oktató-nevelő munka és kimondottan a tanulás hatékonyabb megszervezése. A tanulás folyamatosságát állandó jelleggel ellenőrizni kellett, és szinte havonta jelentésben számoltak be a minisztériumnak a főiskolán folyó tanulmányi munkáról. Némileg indokolt volt a hatékonyabb tanulás ilyen mértékű ellenőrzése, mivel a kétéves képzés mellett csak megfeszített munkával lehetett arra számítani, hogy megfelelően képzett pedagógusok kerülnek ki az általános iskolákba. Ugyancsak indokolta a minisztérium részéről ezt a túlzott ellenőrzést az a tény, hogy 1950-ben már jóval nagyobb létszámú elsőéves hallgatót vettek fel, kisebb lehetőség volt tehát a felvételnél a szelekcióra, a pedagógus-szükséglet ugyanakkor nem tette lehetővé, hogy főiskolai tanulmányaik közben végezzenek nagyobb rostálást. Ugyancsak a hatékonyabb tanulást kellett bevezetni azért is, mert ekkor történt meg az első szakérettségis hallgatók felvétele. Indokolt volt, hogy a szakérettségis hallgatókat, de a nem szakérettségis, ugyanakkor gyengébb középiskolai eredménnyel felvett hallgatókat is fokozottabb támogatásban részesítsék. A főiskola állami és pártvezetése jelentős népnevelő munkát végzett azért, hogy a hallgatók a folyamatos tanulást megvalósítsák. Október végén minden tárgyból kisvizsgát tartottak, melyek általában írásbeli jellegűek voltak, és az itt gyenge eredményt elért hallgatókkal a tanszékek külön foglalkoztak. Ezek mellé a hallgatók mellé tanulópárt osztottak be, és a jó tanulók felelősek voltak a hozzájuk beosztott tanulópár fejlődéséért. 1950 decemberében külön főiskolai tantestületi gyűlést tartottak a vizsgák előkészítéséről. Ma már kissé humorosan és számunkra is érthetetlenül hangzik az, amilyen fontosságot tanúsítottak a megfelelő vizsgaelőkészítésnek. Idézem dr. Némedi Lajos 1950. december 23-i jelentését a vizsgák előkészítéséről: ,,A gyűlésen tisztáztuk a vizsgák politikai jelentőségét és kiemeltük a tanszékek fokozott felelősségét az ifjúság szakmai és ideológiai nevelésével, valamint jó vizsgáival (kapcsolatban. Megbeszéltük, hogy a tanszékeik agitációs munkájának középpontjában az álljon, hogy a hallgatóknak hazafias kötelességük a jó vizsga, ezzel mutatják meg, hogy szeretik népi demokráciánkat és a Szovjetuniót." A vizsgák január 2-án kezdődtek, és a már jelzett tantestületi értekezlet a következő feladatokat tűzte a tanszékek elé: a) Küzdeni kell minden eszközzel a lemorzsolódás ellen. Ennek az egyéni agitáción túl egyik fontos eszköze az, hogy agitáljunk a minél előbb való bejövetel mellett, vagyis, hogy karácsony másnapján visszajöjjenek a hallgatók és tanuljanak. A korai vissza jövetel igen fontos azért is, hogy a talán nem mindenben megfelelő otthoni környezet el ne térítse 20