Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

1950 nyarán a kétéves képzésnek megfelelően ismét újabb tantervet vezettek be. 1950 őszén a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium az oktató-nevelő munka mellett két fontos feladatot tűzött ki minden pedagógiai főiskola elé. Az egyik az 1950-ben bevezetett tantervi reform tapasztalatainak gyűjtése, megvitatása, a másik a hatékonyabb tanulási módszerek kikísérletezése és bevezetése. A tantervi reformról 1951 januárjában jelentést kellett küldeni a minisztériumnak. Az ezzel foglalkozó tanácsülésről szóló jegyzőkönyv megállapítja, hogy ,,a főiskolai reform hatalmas lépéssel vitte előre a pedagógiai főiskolákon folyó oktatás és nevelés ügyét". ,,A reform a dolgozó nép érdekét szolgálta, mert lehetővé teszi, hogy már két év alatt jól felkészült, a népi demokráciához hű, harcos szellemű nevelőket adjunk az általános iskoláknak." A jegyzőkönyv részletezése, az egyes szakok problémáinak a felvetése és megválaszolása azt is mutatta, hogy a főiskola tantestülete korántsem volt annyira meggyőződve a bevezetett kétéves képzés hasznos voltáról. A főiskola tanárai kultúrpolitikai szempontból megértették a képzés lerövidítésének szükségét, de ugyanakkor az is világos volt előttük, hogy az elsajátítandó tananyagnak csak lényeges csökkentésével tudják feladatukat teljesíteni. Szinte minden szaktanszék tanára felveti azokat a problémákat, amelyek megnehezítik a képzés munkáját. Problémák mutatkoztak a marxizmus tanításánál is. Marxista tanszék még 1950 őszén sem volt, a budapesti tanszék pedig előadó hiányában úgy oldotta meg az oktatást, hogy csak kéthetenként jártak le 2 órát megtartani, a közbeeső hetekben pedig szemináriumok voltak. Problémák mutatkoztak az orosz nyelv tanulásában is. A tanácsülés jegyzőkönyve megállapítja, hogy a nem orosz szakos hallgatók egész tanulmányi idejük alatt heti 2 órában tanulják az orosz nyelvet. „Itt a legfontosabb hiányosság nem az óraszámban mutatkozik, hanem az oktató káderek minőségében. Feltétlenül szükséges az orosz tanszék olyan megerősítése, amely lehetővé teszi az órák egy jelentős részének a főiskolán belül való ellátását." A kedvezőtlen oktatói ellátottság szinte az egész főiskolára jellemző volt. A legtöbb tanszéken még az 1950—5l-es tanévben is csak egy oktató működött, ugyanakkor átmenetileg a főiskolának három évfolyama volt. Az 1950 nyarán megjelent rendelet ugyanis már nem tette lehetővé, hogy az akkor másodéven végzett hallgatók azonnal kimenjenek tanítani, hanem még egy félévet eltöltöttek a főiskolán tanulással és tanítási gyakorlattal, és csak 1951 februárjában helyezték ki őket általános iskolákba, így a megnövekedett feladatok most még nagyobb nehézség elé állították a tanszékeken levő oktatókat. A főiskola állami vezetése, hogy segítsen a problémák megoldásán, a legjobb harmadéves hallgatókat bevonta az oktatómunkába. Hivatalos megállapítás szerint a harmadéves hallgatóknak 35 százaléka szemináriumot, illetve tanulókört vezetett, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy 25 harmadéves hallgató heti 4 órában alsóbb éveseket oktatott. Volt azonban olyan tanszék is, ahol átmenetileg harmadéves hallgató látta el a tanszék minden munkáját. 1950 augusztusában dr. Varga Zoltán, a történelmi tanszék vezetője egészségügyi okok miatt kénytelen volt visszaköltözni Debrecenbe. Átmenetileg megoldatlan maradt a tan9* 19