Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Ezen a területen mintegy 30 városi és nagyközségi gimnáziumot, középiskolát érintett a beiskolázás. A főiskola tanárai május első napjaiban személyesen keresték fel ezen városok középiskoláit, és részben személyes agitációval, részben a főiskola által készíttetett nyomtatott prospektusokkal igyekeztek a főiskolára agitálni a végző középiskolás tanulókat. Egerben, a megyeszékhelyen a főiskola 1950 május közepén nyílt hetet rendezett, ami azt jelentette, hogy ezen a héten a város végzős középiskolásai meglátogatták a főiskolát, bementek órákra, szemináriumokra, gyakorlatokra és ezáltal igyekeztek kedvet teremteni az érettségizőknek a főiskolára való jelentkezésre. A felvételi vizsgákat 1950. július 17-e és 20-a között bonyolították le. Egy felvételi bizottságot hoztak létre, amelynek elnöke dr. Némedi Lajos főiskolai igazgató volt, a tanári kart dr. Bihari József, a már ekkor megalakult DlSZ-szervezetet Komlósi Imre harmadéves hallgató képviselte. A felvételi bizottság két albizottságot alakított, amely előtt ténylegesen megjelentek a felvételre jelentkező jelöltek és itt történt velük az elbeszélgetés. Ezen az elbeszélgetésen mai értelemben vett felvételi vizsga nem volt, hanem elsősorban politikai meggyőződésről, a kialakuló szocialista rendszerhez való hűségről igyekeztek a felvételi bizottság tagjai meggyőződni. Az 1950—51-es tanévre a felvételi vizsgák alkalmával öszszesen 320 embert választottak ki, ebből azonban szeptemberben csak 255 iratkozott be. A többi közben vagy más felsőoktatási intézménybe ment tanulni, vagy kereső foglalkozás után nézett. Az 1950—51-es tanévben volt első ízben szakérettségis hallgatója főiskolánknak. Különböző szakokra az 1950—51-es tanévben 12 szakérettségis hallgatót vettek fel. A szakérettségis hallgatók bevonulásával a felsőoktatási intézménybe, új arcot kapott a pedagógusképzés is. A szakérettségis hallgatók döntő többsége jól megállta helyét a pedagógiai főiskolán. Egy részük ugyan szakmailag komoly hiányosságokkal küzdött, de politikailag feltétlenül a főiskola előrelendítői voltak, akik komoly élettapasztalattal kerültek a főiskolára és többségük párttag volt. Az általános iskolai tanárképzésnek szerves része volt a gyakorlóiskola. A főiskola Egerbe helyezésekor a Lyceum épületében működött egy általános iskola, amely a tanítóképző szükségletét kielégítette. Ez. az általános iskola azonban csupán alsó tagozatból állt. A másodéves hallgatók esetleges hospitálásait, tanításait az 1949—50-es tanévben még némileg ki tudta elégíteni, de a későbbiekben semmiképpen nem felelt meg a követelményeknek. Az 1950-es tanévtől kezdve bővült is a főiskolai hallgatóság létszáma, s így a gyakorlóiskolát mindenképpen ki kellett telepíteni. 1950 nyarán a megyei pártbizottság közbejárására sikerült gyakorlóiskolai célokra megszerezni a II. számú Általános Iskolát, az egykori polgárit. Itt már jobban képzett és nagyobb létszámú nevelői kar állt rendelkezésre, de ennek ellenére 1950 augusztusában a minisztérium a Köznevelésben pályázatot hirdetett gyakorlóiskolai tanári állásokra, és a már ott tanító nevelőknek is meg kellett pályázni az állásokat és bemutató tanításon bizonyítani, hogy alkalmasak az állás elnyerésére. A 22 helyre 46 nevelő pályázott, s közülük 34 bemutató tanítást is tartott. Ezek közül válogatták ki a szükséges nevelőket. 18