Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

az adakozó esetnek különbsége szerint. Azok a' nevek tartoznak az első szómásolatra, mellyeknelk adakozó esetek nakba mégyen ki az egyes számban. Ide tartoznak mind azok a' nevek, mellyekben a' nevező esetnek utolsó tetemében a, o, u vagyon; p. o. Kosár, der Korb, kosárnak" stb. (12. o.) Nem jut el tehát még ennek a századnak a végéig sem a nyelvtanirodalom odáig, hogy fölismerje a magyar nyelvnek a latintól eltérő sajátos jellegét. Nem a hangrend alapján különíti el pl. az egyes szócsoportokat, hanem még mindig latin mintára a szóvégi mássalhangzók alapján, mint az előző század nyelvtanírói is tették. Világosan mutatja a latin grammatikai formula alkalmazását ragozási táblázata: Példázattya az első szómásolásnak: Egyes szám Nevező eset. Ez akár hogy mennyen ki mind egy, tsak hogy a, o, u, e, i legyen az utolsó szóteltemben. Nemző eset é Adakozó eset nak Vádoló eset t, at, ot, ut Szóllitó eset mint a' nevező eset Ragadozó eset tói, túl, ról, rúl ban, ba, ból, búi, val. Többes szám Nevező eset, ak, ok. Nemző eset é Adakozó eset nak Vádoló eset t, at, ot, ut Szóllitó eset mint a' nevező eset Ragadozó eset tói, túl, ról, rúl, • ban, ba, ból, búi, val. Érdekes megfigyelnünk a könyv történetét is. Az 1781-es első kiadás címlapján Magyar Grammatica szerepel, és az ü jele ('u (gy

eukeres). A kiadás évszáma római számmal van jelölve, és a könyvben még találunk egy latin nyelvű engedélyezést (Nos Maria Theresia . . .). A második, 1788-as kiadás címlapján az ü jeleként ü szerepel (gyükeres), az évszám arab számmal van jelölve. Hiányzik a kötetből a latin nyelvű ajánlás. — Az 1792-es 3. kiadás címlapjára magyaros írásformában került fel a Grammatika szó, és magyarul szerepel az engedélyezés (Ö császári és királyi felsége . . . stb.). Lassú, de legalább külsőségekben mégis magyarosodást mutató folyamatot jelez ez. A grammatika végén magyar—német szótári rész van, ezt követi egy igen figyelemre méltó szólásgyűjtemény, majd közpélda-beszédek (közmondásgyűjtemény) adják a következő fejezet anyagát. Néhány levélminta zárja a kötetet. A kötet tartalmának alaposabb vizsgálata megmutatja: egy évszázad távolából sem sokban jelent haladást ez a grammatika. Célja még mindig csak annyi, hogy segítse az idegen nyelv tanulását, bár itt már nem anynyira a latinra, mint inkább a németre gondol a szerző. Úgy mondhatnánk, hogy a latin a minta, a német a cél. — Feldolgozásmódjában meglehetősen száraz, mechanikus. 72