Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

nyos fokú rögzítésére (mikor egyes neologizmusokat az irodalmi nyelv szempontjából helytelennek ítélt), s végül a nyelvtani elemek használatának szabályozására is volt gondja. Mindezt azonban — mint az idézett részek mutatják — első nyelvtaníróinkról szinte kivétel nélkül elmondhatjuk. Geleji Katona István munkája kivételével latin nyelven írták meg szerzőik XVII. sz.-i nyelvtankönyveinket, és bár még a XVIII. sz. végén is találunk latin nyelvű magyar grammatikát (sőt Gubernáth Antal Institutiója 1803-ból való), a XVIII. sz.-tól már tért hódítanak a magyar nyelvű nyelvtanok is. II. A magyar nyelvű nyelvtanirodalom kialakulása (A XVIII. sz. elejétől a reformkorig, 1825-ig) A XVII. sz. jelentős munkáinak megjelenése után a XVIII. sz. első felében szinte teljesen holtpontra jutott a nyelvtanirodalom művelése: ebben az időszakban egyetlen jelentős munka sem látott napvilágot. A század második felében is csak kisebb jelentőségű munkák kerültek kiadásra: így Adami Mihály és Klein Efraim latinul írt magyar nyelvtana. Adami Mihály Institutiones grammaticae Hungaricae c. munkáját Bécsben adta ki 1761-ben. Az előző évben már megjelentetett egy magyar nyelvtant németek számára [16]. Ez a tény azt mutatja, hogy könyvét az idegen nyelv tanulásának megkönnyítése céljából írta. — Klein Efraim Specimen enucleatoris grammaticae Hungaricae c. munkája 2 kiadásban volt használatban: 1776-ban jelent meg az első, 1792-ben a második kiadása [17]. Klein Efraim a kassai evangélikus iskola rektora volt, és mivel más, az iskolai oktatást is segítő munkája is maradt ránk [18], valószínű, hogy ezt a nyelvtant is iskolai célra írta. Nyilván ez a hosszú pangási időszak és a magyarnyelvűség igénye magyarázza, hogy amikor 1781-ben megjelent egy magyar nyelvű grammatika, az gyors egymásutánban 11 kiadásban terjedt el. Ez a figyelemre méltó munka: Magyar Grammatica vagy-is a' haza' nyelvnek gyiikeres megtanulására való intézet ugyan a' magyar nemzeti oskolák számára [19]. Fináczy szerint ez a nyelvtan tulajdonképpen Bél Mátyás könyvének átdolgozása [20], Mint a cím maga is utal rá, iskolai célokra készült, a magyarul tanulni kezdők számára. Ezért érthető, hogy az első oldalakon a szakszavakat és magyarázatukat adja: „Előadása és lajstroma az újjan magyaráztatott szóknak." Jellemző a korra, hogy a szavaknak német és latin értelmezését közli, pl.: Állatos Név. Hauptwort. Nomen substantivum. Beszéd részetskéi Redetheilen Particulae stb. Az anyag feldolgozását a szerző a szótannal kezdte. A nyelvtani rendszer felállításánál még mindig a latin grammatikát vette alapul, és mint a XVII. sz. tankönyveiben, még itt kétféle „szómásoltatás" (declinatio) alapján rendszerezi a magyar szavakat: „a' szómásoltatás az pedig kétféle 71