Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

[5] Karl Marx Friedrich Engels: A. a. O., S. 12. [6] Peter Bollhagen: Gesetzmäßigkeit und Gesellschaft. VEB Deutscher Verlag der Wissenschaften, Berlin 1967, S. 27. [7] Vgl. F. F. Koroljow: Methodologische Grundfragen der Pädagogik. In „Pädagogik", Heft 10 1969, S. 905 ff. [8] F. F. Koroljow W. F. Gmurman: Allgemeine Grundlagen der Pädagogik. Verlag Prostwestschenije, Moskau 1967, S. 93. [9] Vgl. ebenda, S. 99. [10] Georg Klaus Manfred Buhr: A. a. O., S. 875. [11] Vgl. H. Stolz A. Herrmann W. Müller: Beiträge zur Theorie der sozialistischen Erziehung. Volk und Wissen Verlag, Berlin 1971. S. 277 ff. [12] M. M. Rosenthal: Die dialektische Methode der politischen Ökonomie von Karl Marx. Dietz Verlag, Berlin 1969, S. 303. [13] M. M. Rosenthal: Ebenda, S. 304. [14] M. M. Rosenthal: Ebenda, S. 311, 314 und 320. [15] Georg Klaus: Spezielle Erkenntnistheorie. VEB Deutscher Verlag der Wissenschafte, Berlin 1965. S. 126. [16] W. E. Gmurman: Zur Frage nach den Begriffen ..Gesetz", „Prinzip", „Regel" in der Pädagogik. In „Pädagogik", Heft 8 1971, S. 736 737. [17] Peter Bollhagen: A. a. O., S. 76 ff. [18] W. W. Krajewski: zitiert nach „Methodologische Probleme der Pädagogik". In „Pädagogische Forschung", Heft 5 1970, S. 37. Pedagógiai törvények és törvényszerűségek problematikájához DR. HELMUT STOLZ A szerző a pedagógiai törvények és törvényszerűségek problematikájával foglalkozik. A pedagógia módszertanának kérdéseire vonatkozó szovjet eszmecseréből kiindulva. szükségesnek tartja, hogy a pedagógusok eljussanak a pedagógiai folyamat lényegéhez, annak törvényszerűségeit feltárják, hogy a leghaladóbb tanárok tapasztalatai és az empirikus pedagógiai kutatás eredményei a módosult feltételek között is hasznossá váljanak. Törvényen filozófiai értelemben „a természet, a társadalom és a gondolkodás tárgyai, tényei, folyamatai stb. közötti objektív, szükségszerű, általános és ezáltal lényeges összefüggést értünk, amit relatív tartósság jellemez és hasonló feltételek között ismétlődik". A tudományos törvények ,,az objektíve ható törvények gondolati visszatükröződései az ember tudatában". A társadalmi törvényeknél a szubjektív tényező azok hatékonyságának szükségszerű következménye. Erre a marxi—lenini véleményre alapozva, határozza meg a szerző a pedagógiai törvényt, amely a nevelési szempontból jelentékeny tárgyak, tények és folyamatok közötti objektív, szükségszerű, általános, lényeges és emellett ellentmondásos összefüggés, aminek hatékonyságához a pedagógus alkotó tevékenysége szükséges. A pedagógiai törvényszerűség a pedagógiai folyamatnak immanens törvényei szerinti lefolyása. A pedagógiai elveket a törvények és a pedagógiai valóság lényeges tulajdonságainak általánosításából vezetik le. ezek tehát az ismeret magasabb fokát alkotják, s teszik a törvényeket használhatóvá, tehát a pedagógiai cselekvés normái. A „kollektíva" pedagógiai jelenség példáján mutatja be a szerző, hogyan viszonyul egymáshoz a jelenség és a lényeg, hogyan fedezhetjük fel a pedagógiai törvényeket. Egy sor pedagógiai törvény és törvényszerűség válik ismertté, de nem ilyenekként, hanem ismertetőjegyekként és elvekként nyernek kifejezést. A marxizmus—leninizmus klasszikusainak felfogása alapján aztán a pedagógiai folyamat dialektikájára és invariánsaiknak feltárására tér át a szerző. Az általános pedagógiai törvények és törvényszerűségek (mint az iskola és a szocialista valóság: az iskola, a nevelés és a termelőmunka kapcsolata, az oktatás és a nevelés egysége) és a pedagógiai folyamat különös törvényei és törvényszerűségei között különbséget m