Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

kíván tenni. Közben óv attól a nézettől, hogy a pedagógiai folyamatban lineáris okok — következmények vannak. A pedagógiai folyamat a külső és a belső feltételek összeütközésének tekintendő, amelynél ezeket az ellentmondásokat részben objektívnek, részben szubjektívnek kell feltételeznünk. Néhány problémának példák alapján való ismertetése után, amelyek a pedagógiai törvények előfordulásával és osztályozásával függnek össze, a szerző rámutat a pedagógiai gyakorlatnak az alapkutatás szempontjából való jelentőségére és az alapkutatásnak a tanár szempontjából való fontosságára. Néhány pedagógiai disszertációban fellelhető olyan tendenciák ellen fordul, amelyek már ismertet absztrakt módon ismételnek anélkül, hogy legalább 1—2 szabályszerűséget vagy törvényt feltárnának. Végezetül így ír: „Ha pedagógiai törvényeket és törvényszerűségeket tanítunk és azokat a gyakorlatban figyelembe akarjuk venni, látnunk kell, hogy azok között mit kell azokon értenünk, még akkor is, ha nem minden részletében jutunk el az abszolút egyetértéshez. Természetesen naivság lenne azt gondolni, hogy ez a tanerők vagy a tankönyvírók puszta megegyezésével elérhető. Itt csak a pedagógusoknak és pszichológusoknak igazi vitája segít a filozófusok közreműködésével, éspedig lehetőleg valamennyi szocialista ország részéről, és mindenekelőtt a megalapozott módszertani munkálatokat tovább kell folytatni. 62