Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

jában. Meg kell említenünk azt is, hogy kiadványaink esztétikuma növeli azok vonzását, olvasottságát. Ismeretes, hogy a film szinte nélkülözhetetlen eszközévé vált a népművelésnek, főleg az ismeretterjesztésnek. Jó szolgálatot tett e téren a megyénkben létrejött filmtári rendszer, bár meg kell azt is állapítanunk, hogy korántsem zavartalan ezeknek a filmtáraknak filmekkel való rendszeres ellátása, így felhasználhatóságuk íg mpgl

^hpinspn változó. Az oktatófilm számos helyen önálló funkciót is nyert. Az ország különböző vidékén ismeretterjesztő mozik is működnek, de tulajdonképpen a művészeti ismeretterjesztés a feladata a filmkluboknak (art kino) is. Ugyancsak a közös ügyet szolgálják azok az ismeretterjesztő filmek, melyeket a mozijaink a nagy filmek előtt mutatnák be. Itt problémaként vetődik fel az a tény, hogy számos intézmény, főhatóság készít oktatófilmeket, melyeket nagyszerűen lehetne felhasználni a felnőttoktatásban, de ezekről sajnálatos módon csak egy-egy szűk réteg tud. Rádiónk és televíziónk ismeretterjesztéssel, illetve felnőttoktatással foglalkozó programjairól csak elismeréssel lehet szólni. Példaként említhetnénk meg, hogy Buga doktor egészségügyi tanácsai beszédtémává lettek, az iskolarádió adásait a felnőttek is nagyon sokan hallgatják, hogy hasonló érdeklődéssel — ha nem sokkal nagyobbal nézik a felnőttek is Öveges professzor kísérleteit, az ifjúságnak készült természetfilmeket, a Deltát stb. Iskolatelevíziónk műsorairól a külföldi összevetések alapján is csak a legjobbakat lehet elmondani. Hogy a felnőttek körében is igen népszerűek az iskolatelevíziós műsorok, jól jellemzi az a tény, hogy az iskolásoknak sugárzott irodalmi, történelmi stb. adásokat meg kellett ismételni vasárnap délutánonként, hogy a felnőttek milliói is nézhessék azokat. Elismeréssel lehet szólni a televízió politikai tanfolyamáról, bár az sem volt problémamentes, ill. a mezőgazdasági tanfolyamról, mely talán még több kritikai megjegyzést kaphatna, de úgy érezzük, hogy a televíziónak ezek a műsorai külön is megérdemelnének egy-egy átfogó elemző vizsgálódást. A külföldi törekvések között említést nyert az a szándék, hogy keresik a kapcsolatot a közvetett és a közvetlen formák között. Hazai vonatkozásban is problémaként vethetjük fel, hogy a rádiónak és a televíziónak meglehetősen csekély kapcsolata van a pedagógusokkal, népművelőkkel. Kivételt e vonatkozásban az Iskolatelevízió képez, mely létrejöttétől fogva rendszeres kapcsolatot tart fenn a felhasználókkal, a pedagógusokkal, ill. szülőkkel. Az Itévé rendszeresen ismétlődő helyi, hazai és nemzetközi konferenciái és tömegkapcsolatai igen jó lehetőséget jelentenek az alkotóknak is, hiszen az ún. „visszacsatolásra" minden esetben nagy szükség van. 42