Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

felnőttet, hogy végezze el az általános iskolát, ha az iskola olyan módszereket alkalmazna, mely figyelembe veszi a felnőttkor sajátosságait, ha megtanítanánk az embereiket a tömegkommunikációs eszközök tudatos alkalmazására, jobban figyelembe véve munkájukat, összehangoltabban végeznék, ha kialakítaná az iskola tanítványaiban a permanens önképzés szükségességét, ha az iskola mellett és után a közművelődés megadná az önműveléshez szükséges feltételeket . . . bizonyára gyorsan gyarapodna az egyre műveltebb dolgozóink tábora. Csak örülni tudunk annak a felnőttoktatási kísérletnek, mely a művelődési objektumokban az 1971—72-es esztendőben került bevezetésre és őszintén csodálkozunk azon, hogy miért csak most! A tömegkommunikáció funkciói A tömegkommunikáció kétségtelenül jelentős eredményeket ér el a felnőttoktatás vonatkozásában is. Milliók számára képes lehetővé tenni az ismeretek magas szintű, módszeres terjesztését, a szellemi kultúra értékeinek, a társadalmi élethez és a termelőmunkához szükséges ismeretek elsajátítását, a tömegek tájékoztatását, kulturális nevelését és szórakoztatását. Ismeretes, hogy a gondolat és a műveltség egyedüli kifejezője, illetve terjesztője hosszú századokon át az élőszó volt. S nem azért, mert vallották Platónnak azt a nézetét, hogy csak az emberek közti élő és közvetlen kapcsolat alkalmas igazi tudás átadására, hanem sokkal inkább azért, mert a XVIII. századig kellett várni arra, hogy az írott betűt nyomdai úton sokszorosítsák. Gutemberg találmánya után, a múlt század végén (1896) megszületett a film és ugyanebben az esztendőben benyújtotta szabadalmazásra a rádiót az angol Marconi. Századunk 30-as, 40-es éveiben feltűnik a minden eddiginél vonzóbb és rendkívül hamar népszerűvé váló televízió, melynek még gyorsabb elterjedését a háború akadályozta meg. Ezeknek az eszközöknek nagy előnye az érzékszervekre gyakorolt intenzív hatáson túl abban van, hogy összekapcsolódik bennük az oktatónevelő és szórakoztató jelleg. Ide kívánkozik az a megállapítás is, hogy főleg a kevésbé művelt emberekre van nagy hatása, melynek eredményeképpen azok is a kulturálódás reflektorfényébe kerülnek, akik mindent fontosabbnak ítéltek még előbb, mint kulturáltságuk fokának gyarapítását. A fenti megállapítást számos példával lehetne bizonyítani, de elégségesnék tűnik arra utalni, hogy például a gyermekek ülnek legtöbbet a televízió előtt és ennek eredményeképpen lényegesen nagyobb ismeretanyaggal mennek már az iskolába. Itt említjük meg példaként azt is, hogy olyan emberek is oda ülnek a televízió elé oktató műsort nézni, akiket az ösztönzés különböző módszereivel sem sikerült arra rávenni, hogy elmenjenek egy-egy ismeretterjesztő rendezvényre. A falun élő emberek is megszerették a televíziót. Nyilvánvalóan ezzel is magyarázható a falu és a város közötti lényeges különbség csökkentése. 37