Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

gyenf olt jaként igen jelentős tömegek még az írás-olvasás tudományát sem ismerték. A szocializmust építő társadalom alapja a munkás-paraszt hatalom, az új uralkodó osztályokat viszont fel kell vértezni a vezetéshez nélkülözhetetlen műveltséggel. A tömegesen megnyíló dolgozók iskolái, a szakérettségis tanfolyamok, a különböző iskolák, rendezvénysorozatok igyekeztek pótolni a felnőttek műveltségbeli fogyatékosságait. Az elért eredmények kétségtelenül jelentősek, hiszen pl. az írástudatlanság gyakorlatilag megszűnt hazánkban. Az eredmények megmutatkoznak abban is, hogy nagyon sok olyan munkás-paraszt származású vezetőnk van ma már, ki az egyetemi, főiskolai végzettséget felnőtt fejjel szerezte meg. Mindemellett azonban azt is látnunk kell, hogy éppen az üzemi dolgozók és a mezőgazdasági munkások között akadnak még számosan olyanok, kik a műveltség alapjait nyújtó általános iskolát sem végezték el. Soha olyan tanulási láz nem volt ebben az országban, mint korunkban. Ugyanakkor azt sem feledhetjük el, hogy sajátos paradoxonként egyre nehezebb a felnőttek beiskolázása, főleg az üzemek vezetőinek ökonomista szemlélete miatt, melynek lényege, hogy az azonnali hasznot, eredményt szeretnék látni dolgozóik továbbtanulásában. A perspektívával nem számolnak. S mivel a termelés növekedésében nem sikerül azonnal regisztrálni a dolgozók műveltségének fokozódását, nem támogatják tanulásukat. Erre a megállapításra jutott több előadó is a Budapesten rendezett II. nemzetközi iskolán kívüli felnőttoktatási konferencián. (Anyaga megj.: Munka és Művelődés c. kötetben, Bp. 1966.) Van egy másik ok is, mely véleményünk szerint hazánkban a felnőttoktatás bizonyos sorvadásához vezetett. A hagyományos módszerekkel operálni igyekvő felnőttoktatási szervezeti formáktól nagyon sokan idegenkednek. Az idegenkedés okát vizsgálva tapasztalható, hogy a pedagógusok egy része szinte azonos módszerekkel igyekszik átadni az ismereteket a felnőtteknek, mint amilyen eljárásokkal él a gyermekek oktatásakor. Nyilvánvaló, hogy azt a felnőtt nem veszi jó néven, de az még lényegesebb, hogy az eredmény eleve kétséges! A tömegkommunikációs eszközök jelentősen járultak hozzá korunk társadalmainak fejlődéséhez, melynek eredménye többek között az emberek igényesebbé válása. Az igényszint növekedése az élet minden területén tapasztalható, így megmutatkozik az a kulturálódásban is. A ma emberénél a több tudás iránti vágy együtt jelentkezik a magasabb színvonalon történő közlés igényével. S így van ez rendjén. Éppen ezért érthetetlen, hogy a szinte kizárólagosan alkalmazott előadásos módszert miért nem váltják fel korszerűbbek, hatékonyabbak, illetve a felnőttoktatás speciális eljárásai. Érthetetlennek tűnik az is, hogy bár egy minisztérium irányítja a magyar művelődésügyet, a tanácsok is igyekeznek a közös koncepciók alapján vezetni, mégis szinte teljesen elszigetelt egymástól az oktatás és a népművelés gyakorlata. A felnőttoktatásban például a népművelési módszerek alkalmazása evidensnek tűnne, de sajnos nem így valósul meg! Az is magától értetődő lenne, hogy a felnőttoktatás hatékonyabbá tétele érdekében összefog minden lehetséges tényező. Ha például a népművelő arra ösztönözné a 36