Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

E célból az 1069 db Ni-es tuskót 1 . . . 2%, 2 . . . 3% és 3 ... 4% Ni-tartalmú csoportokra osztottuk és a hengerelhetőség alakulását az egyes csoportókon belül a kéntartalom függvényében vizsgáltuk. Az előző csoportokat a kéntartalom alapján 0,010%-nál kisebb Sótartalmú alcsoportokra bontottuk (lásd a melléklet 1. táblázatát). Az 1 . . . 2% Ni-tartalmú és 0,010%-nál kisebb kéntartalmú tuskók 82,3%-a I. osztályú volt. A kéntartalom növekedésével ez az arány jelentősen csökkent: 79%-ra, illetve 69,6%-ra. A hengerelhetőség alakulása 2—3%-os, illetve 3—4%-os nikkeltartálmú CrNi-es acélok esetében még rosszabb értéket mutatott. így pl. a 3 . . . 4% Ni- és 0,021 . . . 0,030% Startalom esetében átlagosan 42,5 %-ra csökkent a tuskók első osztályú hengerelhet őségé. A hengerelhetőség alakulását a Nirtartalom függvényében is vizsgáltam. Amint a 2. táblázat adataiból kiderül, az I. osztályú hengerelhetőség a Ni-tartalom függvényébein 79%-ról 72%-ra csökkent. De csökkent az aránylag kismértékű javítást igénylő II. osztályú tuskók aránya is: 14,4%ról 10,0%-ra. A nagyobb mérvű javítást igénylő III. osztályú és zömmel Az acél kéntartalma,

0/«» 2. ábra. A III. és IV. osztályú minőséggel hengerlődött acéltuskók együttes aránya a kén- és nikkeltartalom függvényében 324