Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

behelyezkedik mindenféle korszerűbb, demokratikusabb szervezeti elképzeléssel. Különösen az egységes, nyolcosztályos iskolára vonatkozó elképzeléseket támadja és a magyar pedagógia történetének egyik legreakciósabb koncepcióját állítja szembe az egységes iskola híveinek javaslataival. Fő érveiből hallatlanul antidemokratikus, arisztokratikus felfogásának szemléltetésére érdemes néhány részletet kiemelni. Véleménye szerint ,,az alsóbb és felsőbb népréteg gyermekei különböző fejlettségűek és különböző előképzettségűek" [24] nem lehet tehát őket tizennégy éves korukig egységes iskolába járatni. Az alsóbb népréteg gyermekeinek ,,mások a lelki diszpozíciói, más lelki fejlődésének ritmusa. . . . A művelt osztály gyorsabb észjárású gyerekének fejlődését mesterségesen hátráltatjuk, az alsóbb néposztály gyermekét pedig megerőltetjük" [25], ha közös iskolába járatjuk őket. Nem lehetséges az egységes iskola azért sem, mert az egységes nyolcosztályos népiskola esetén a népiskola elvesztené „ . . . sajátos jellegét, amely abban áll, hogy az egyszerű élethivatású embernek oly viszonylag befejezett műveltséget adjon, mely az ő szellemi és társadalmi szükségleteinek és helyzetének megfelel" [26]. Szociális okok is lehetetlenné teszik a közös iskolát — hangoztatja Kornis —, hisz ,,A tapasztalatból leszűrhető tipikus tény az, hogy sokkal nagyobb mértékben veszik át egymás rossz tulajdonságait, semmint a jókat. Az előbbieknek — ti. az alsóbb néposztály gyermekeinek — jóval nagyobb a lelki ragályozó erejük. A művelt családból való gyermek jelölti a szegény, otthon elhanyagolt gyermek durvább modorát és szokásait. Emez meg a jobbmódú gyermeknek reánézve veszedelmesebb külsőségeit kölcsönzi el, s olyan életszínvonalat követel magának, amilyen azé [27]. (Kiem. M. M.) Világos és egyértelmű álláspont ez, minden különösebb kommentálás nélkül mutatja az ellenforradalmi rendszer „kultúrdemokr áriájának" valódi tartalmát. Kornis e témához kapcsolva megmagyarázza egyébként az igazi kultúrdemókrácia lényegét is. Szerinte ugyanis egy nemzet demokratikus arculatát . . . „nem a polgári jogok egyformasága . . . hanem ... a hit és a kultúra, az erkölcsi és jogi értékelés, az érzelmek és az akaratirány egyformasága biztosítja . . . Nem a tehetségek, a vezető elmék sokasága a fontos, amire az egységes iskola hívei elsősorban törekednek, hanem az, hogy ezek mögött a nemzet minél nagyobb és minél jobban nevelt, azaz fegyelmezett tömege álljon" [28]. Természetesen ilyen alapon szó sem lehet demokratikus iskolaszervezetről, de erre nincs is szükség: korszerű iskola és oktatás helyett az ellenforradalmi rendszer „kultúrdemokráciája" egységet csak a „fegyelmezett magatartásban" igényel s ezt érvényesíteni lehet bármiféle iskolai keretben. Ehhez valóban nem szükséges a nyolcosztályos népiskola. Mindezzel még nem fejeződött be az alsóbb néposztályok ifjúságának neveléséről való szervezett gondoskodás. A nemzetgyűlés elfogadta az 1921. évi 51. tc.-et, a nevezetes „testnevelési törvényt", amely Klebelsberg szavaival „az őseinktől örökölt testi derékség fenntartását és fejlesztését" [29] hivatott elősegíteni a 12—21 év közötti ifjúság rendszeres foglalkoztatásával. Valóságban „ . . . a leventeintézményt az ellenforradalmi rendszer nacionalista, militarista közoktatáspolitikájának realizálása cél26