Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

helyek) megismerni, de szégyell is, mert ezek a magyar gentry fogalomkörében alárendelt foglalkozások, ahol dolgozni is kell — aligha vitatható, hogy Kornis nem a tényekből, hanem, a magyar uralkodó osztály szócsöveként, az ebben az időben megerősödött antiszemita propagandából indult ki. Ezzel kívánta „támogatni" az útkereső hazai feudálkapitalista koncepciót. A liberalizmus hibájaként hangoztatott vádak közül még egyet szeretnénk kiemelni. Jó néhány szerző azért tesz ugyanis szemrehányást, hogy a liberalizmus az iskolai oktatásban előtérbe helyezte az értelmi nevelést és elhanyagolta az érzelmi, akarati és jellembeli tulajdonságok, ,,a magyar mentalitás" és sajátos leliki alkat megfelelő formálását és fejlesztését. Ez az egyoldalú intellektualizmus idézte elő, többek között, a nemzeti érzés csökkenését, a keresztény nemzeti tanoktól való elfordulást s elősegítette a már említett szocialisztikus tanok térhódítását. Ennek következménye az „örök értékekből" való kiábrándultság s a társadalmi rend tökéletességébe vetett hit megingása, mely azután a forradalmakhoz vezetett. Túlzott intellektualizmussal aligha lehet vádolni a liberalizmus időszakát. Már szó volt arról, hogy mennyire nem szabadszellemű oktatás folyik nálunk. Kétségtelen, hogy az 1883. évi középiskolai törvény és az azt megelőző Kármán-féle tanterv tantalmazott ugyan liberalizmusra utaló elveket, de korántsem olyan mértékben, ahogyan ezt a korszakkal szemben felvetik. Igaz, hogy a tanítás, a nevelés szelleme, elsősorban a középiskolákban, a görög, latin eszményt képviseli, ez azonban nem jelent távolról sem túlzott intellektualizmust, még kevésbé valamiféle szabadgondolkozási alapot; legfeljebb nem hangoztatta túlzottan a nemzetit, bár éppen eléggé „keresztény és nemzeti" volt részben a nagy óraszámú kötelező vallásoktatás, részben a nemzeti tárgyaknak a reáltárgyak rovására történt igen intenzív művelése következtében [17]. Az ellenforradalmi rendszer ideológusai, amikor ennyire erőteljesen vádolják a liberalizmust, tulajdonképpen önmaguk ellen hadakoznak. Azok hangoztatják ugyanis a vádakat, akik az említett korban elméleti és gyakorlati tevékenységükkel nagyon is támogatták a tőkés, liberális rendszert. Az imperializmus ideológusainak sajátos logikája szerint egyértelműen helyeselni lehet a kiegyezés utáni gazdasági fellendülést, de el kell ítélni ennek természetes velejárójaként, sőt szinte éltető elemeként jelentkező liberalizmust. E helyett valamiféle új ideológiára van szükség, amely jobban megfelel az imperializmus németországi és magyarországi igényeinek is. Ennek az új ideológiának a kimunkálása veszi kezdetét a húszas évek elején. Az új közoktatás- és neveléspolitika kialakítására irányuló törekvések Szervezeti javaslatok, törvények A liberalizmus bírálata azon túl, hogy valamiféle magyarázatot próbált adni a háború után kibontakozott forradalmi mozgalmak okaira, egyúttal kiindulópontot is jelentett a jövő kultúrpolitika feladatainak meghatáro24