Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

sége.) Ö vetette fel azt a gondolatot is, hogy különbséget kell tenni a nem-tudatosított és tudatosan szabályozott nyelvi folyamatok között. A nyelvet egymással kapcsolatban levő jelek rendszerének tekintette. Ez a gondolat, tudjuk, a mai nyelvészeti áramlatok egyik aksziomája. A nyelvtudomány és lélektan egymásra utaltságát lépten-nyomon hangoztatta. A fonetika egyes kérdéseinek lélektani kísérletek útján történő megválaszolását szorgalmazta. A nyelvészek körében ismert a magánhangzó redukció pszichológiai alapon magyarázott oka. Vigotszkij [16] dolgozta ki az emberi tevékenység közvetett jellegéről szóló tételt (опосредствованный характер деятельности человека), amely a nyelv lényegét, az emberi tevékenységben elfoglalt helyét világítja meg. Vigotszkij szerint az ember tevékenysége a társadalmilag létrehozott munkaeszközök és „pszichológiai eszközök" ( „психологические орудия" ) közvetítésével valósul meg. Ez utóbbi eszközrendszernek része a nyelv mint jelrendszer. Ezen munkaeszközök és pszichológiai eszközök használatában az ember értelmi viselkedése (интеллектуальное поведение) valósul meg. A gondolat és szó viszonyát vizsgálva leszögezi, hogy ,, Мысль не выражается, но совершается в слове." [16/а: 132]. („A gondolat a szóban nem kifejeződik, hanem abban valósul meg.") Két alapvető gondolatát, hogy 1. a pszichikum az embernek mint materiális, testi léttel, aggyal rendelkező lénynek funkciója és 2. az ember pszichikuma társadalmi eredetű — a marxista filozófiai pszichológia, a nyelvfilozófia és nyelvlélektan alaptételei közé soroljuk. Tevékenység-elméletét, beleértve a beszédtevékenységet, mint az előbbi egyik formáját, a mai beszédlélektan fejleszti tovább [17]. Hogy a magyar nyelvtudomány számára sem volt idegen a lélektani orientáció, azt Gombocz Zoltán szavai elégségesen bizonyítják: ,,A lélektan nyújtja a nyelvtudomány számára azokat a törvényeket és rationális elemeket, amelyeknek segítségével a nyelvi jelenségek oki kapcsolatait felismerhetjük" [18]. II. A nyelvlélektan mint tudomány fiatalságára vall, hogy a tárgyát illetően is eltérő álláspontok alakultak ki. A tárgymeghatározás körüli ingadozás alkalmat adott arra is, hogy néhányan létjogosultságát vonják kétségbe. A nyelvléletktan valójában a lélektan és nyelvtudomány határterületeiről szakította ki a maga terrénumát, de olyan terrénum ez, amelyre eddig egyik tudományág sem tudott kellő figyelmet fordítani. Ez a tény épp a két tudomány szintézisét megvalósító új tudomány létét igazolja. Jelenleg a pszicholingvisztika tárgyának kétféle meghatározása ismert. Az amerikai szakirodalomban a következő meghatározást találjuk: ,, . . . a pszicholingvisztika az információk közti viszonyt, az üzenetet kiválasztó és azt interpretáló ember jellemzőit vizsgálja, azokat a folyamatokat, amelyek közben a beszélők szándékát az adott kultúrkörben elfogadott jelekké átalakítják, valamint e jeleknek a hallgató általi értel245