Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

mezése folyamatát; röviden: a kódolás és dekódolás által az üzenet állapotának a kommunikációikban résztvevők állapotára történő vonatkoztatását vizsgálja" [3:4]. (Psycholinguistics is concerned with relations between messages and the characteristics of human individuals who select and interpret them; studies ithe processes whereby the intentions of speakers are transformed into signals in the culturally accepted code and whereby these signals are transformed into the interpretations of hearers; psycholinguistics deals with the processes of encoding and decoding as they relate states of messages to states of communications.) Ez a meghatározás homályos és bonyolult. Mit jelent pl. az üzenet (itt: információ) állapotának a kommunikációban résztvevők állapotára a kódolás és dekódolás általi vonatkoztatása? A nehézkes meghatározás annyit elárul, hogy a nyelvlélektan amerikai irányzata lényegében az információelméletre támaszkodik, annak része, tőle kölcsönözte terminológiáját. Az is kiderül a meghatározásból, hogy az amerikai nyelvpszichológusok a beszédtevékenységet csak mint a kommunikáció aktusát vizsgálják, figyelmen kívül hagyva a nyelv más funkcióit. Ez az információelmélet-központú meghatározás is utal azonban a probléma újszerű megközelítésére: a beszédnek mint interperszonális kommunikációs tevékenységnek a vizsgálatára. A maga logikai rendszerén belül ez az irányzat is hangsúlyozza a pszicholingvisztika önálló tudomány-jellegét. A szovjet nyelvlélektan a következő gondolatmenettel jut el a tárgymeghatározáshoz. A nyelvnek három aspektusa van: a nyelv mint képesség, a nyelv mint tárgy (rendszer) és a nyelv mint folyamat (язык как способность, язык как предмет, язык как процесс). На elfogadjuk е három kategóriát, akkor tisztáznunk kell: a) milyen viszony áll fenn e kategóriák között, és b) mely tudomány milyen fogalmi és módszertani apparátus segítségével vizsgálja az egyes kategóriákat és ezek viszonyait. A nyelv mint tárgy (jelenség, rendszer) és a nyelv mint folyamat kapcsolata mindig is a nyelvtudomány felségterülete volt, e kapcsolat jellegét azonban a nyelvtudomány behatóan nem tanulmányozta, mivel я beszédet a nyelv egyszerű realizálásaként fogta fel, tagadva a beszédfolyamat specifikus jegyeit. (Mellesleg: a mai kommunikáció-elmélet is azonosítja a nyelvet és a beszédet.) A nyelv mint képesség (beszédmechanizmus) és a nyelv mint folyamat (beszéd) kapcsolatát a pszichológia és fiziológia vizsgálta. Elmulasztotta azonban a kommunikációs folyamat releváns, valamint másodlagos, 1 beszédtevékenységben nem tükröződő jegyeinek differenciált vizsgálatát. A nyelv mint tárgy (jelenség, rendszer) és a nyelv mint képesség (beszédmechanizmus) kapcsolatának vizsgálata tehát kívülrekedt mindkét tudomány vizsgálódási körén. Holott a mai pszichológia és fiziológia birtokában levő adatok arra vallanak, hogy az emberi beszéd mechanizmusának rendszere nem azonos a nyelv rendszerének modelljével, bár e mechanizmus sajátos működését jelenleg nem ismerjük. E sajátos mechanizmust hivatott tehát feltárni a pszicholingvisztika. Eszerint „ . . . a pszicholingvisztika az a tudomány, melynek tárgya a nyelvi rendszer (a nyelv mint jelenség, tárgy) és a nyelv mint képes246