Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

eredményeit, kijelölték a további feladatokat. A tanácskozás anyagát egy kollektív monográfiának nevezhető kötetben tették közzé [2]. A tanulmányikötetet kibővítve, az első kiadás óta eltelt 10 év kutatási eredményeinek ismertetésével 1964-ben újra kiadták [3]. (írásunkban a továbbiakban a második kiadásra hivatkozunk.) A nyevlélektan tárgykörében ezután számos tanulmány jelent meg amerikai nyelvpszichológusok tollából, ezek közül a legfontosabbakra az elméleti kérdések taglalásánál lentebb utalunk. E helyen, mivel tudománytörténeti szerepe van. bár egyes részei csak közvetett kapcsolatban vannak a szorosabb értelemben vett pszicholingvisztikával, a Sol Saporta szerkesztette tanulmánykötetre kell még utalnunk [4]. A tudományág egyesült államokbeli irányzatával polemizálva, azzal ellentétes tudományos koncepciót képviselve fejlődött más országokban az új diszciplína. A Szovjetunióban O. Sz. Ahmanova [5], N. I. Zsinkin [6]. A. A. Leontyev* [7], P. Scsedrovickij [8] és mások munkássága jelzi az új tudományág térhódítását. Tudományalapító jelentőségű a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézete által 1966-ban szervezett pszicholingvisztikai szeminárium. A szeminárium anyagát kollektív monográfia formájában adták ki 1968-ban [9]. Franciaországban a 60-as évek elején két gyűjteményes kötet tájékoztat az e tárgykörben folyó kutatásokról [10]. E. Otto [11] német nyelvpszichológus a szintakszis „produktív folyamatait", azaz a mondatalkotás lélektani mechanizmusát kezdi tanulmányozni az 50-es években. Honfitársa, F. Kainz [12] a Gestaltelméletet igyekszik a nyelvlélektan rangjára emelni. Az NDK-ban a verbális emlékezettel kapcsolatos kutatások vezettek számottevő eredményekre [13]. A beszéd- és nyelvlélektan számos részletkérdéséhez szóltak hozzá a hazai szakemberek is [14]. Összefoglaló-rendszerező munkáról azonban a -magyarországi szakirodalomban jelenleg nincs tudomásunk. A pszicholingvisztilka azonban nem előzmények nélkül pattant ki néhány tudós fejéből. Jó 50—100 éves előtörténete van. Előzményeit Leontyev könyve részletesen ismerteti. (L. [7]), ezért itt csak vázlatosan térünk iki rájuk. A tudományág akkor veszi kezdetét, amikor az első lépések megtörténtek a nyelvtudomány és lélektan összefogása irányában bizonyos közös kérdések megoldása végett. Az orosz nyelvészetben és pszichológiában ez az együttműködés, amelynek alapjait Szecsenov és Pavlov tanai képezik, Baudouin de Courtenay, Potyebnya és Vigotszkij munkásságával indult. Baudouin de Courtenay-t nem véletlenül vádolták pszichologizmussal, bár a pejoratív felhangú jelző alaptalannak látszik. Pszichologizmusa ui. abban van, hogy a nyelv, illetve beszéd egyes kérdéseit a lélektan oldaláról igyekezett megközelíteni. A nyelv és beszéd kölcsönviszonyát érintve leszögezi főművében, hogy „ ..существиют не какие-то витающие в воздухе языки, а только люди, одаренные языковым мышлением" [15]. (Ma a nyelvpszichológus ugyanezt a gondolatot úgy fogalmazza meg. hogy a nyelv létezési módja az ember nyelvi képessége és beszédkész*Itt kötelességünk megemiMteni, hogy a neves nyelvpszichológus egyes tudománytörténeti adataira is támaszkodtunk írásunkban. 244